Az
emberek (1846) egyértelműen tragikusnak láttatja a történelmet. A mű démoni látomás, mondatszerkesztését a megszakítottság jellemzi. A többes szám uralkodik a második személyű igealakokkal.Az emberek Vörösmarty legnagyobb művészi hatású alkotási közé tartozik, a nyelvi sűrítésnek kivételes példája. Megírását
Az 1846-ban kitört
galíciai felkelés ösztönözte, melyet kegyetlenül levertek. Ez a keserű történeti tapasztalat indította a költőt arra, hogy látomásos töredékeit annak kinyilatkozását szem előtt tartva formálja meg, hogy az emberiség történetében nincs szintézis. A
negatív tézist hasonlóan negatív antitézis követi, a látszólag ellentétes utak ugyanarra a negatív eredményre vezetnek: az ellentét zsarnok és szolga, ész és butaság között pusztán látszólagos.A vers első négy versszakában a galíciai
felkelést jeleníti meg. A megjelenített képek azonban más forradalmakra is értelmezhetők. A 4-5.
versszakban a
forradalom leverését és a megtorlást festi meg. A mű utolsó két versszakában végső elkeseredettségének ad hangot, majd az utolsó versszakban szinte megtagadja az embert is: 7 "Az ember fáj a földnek; oly sokHarc- és békeév utánA testvérgyülölési átokVirágzik homlokán;S midőn azt hinnők, hogy tanúl,Nagyobb bűnt forral álnokúl.Az emberfaj sárkányfog-vetemény:Nincsen remény! nincsen remény!"A versszakok utolsó sorainak refrénszerű ismétlődései az elkeseredettséget, a reménytelenséget fokozzák. Az utolsó (7.) versszak kétszeres ismétlődése lezárja a verset, az utolsó remény elvesztésével.Az 1848-as forradalom előtti években a költő politikai felfogása mélyreható változáson ment keresztül. Az Országháza (1846) c. közéleti versében a jobbágyok nézőpontjával azonosult. 1848-ban felhívó versekkel próbálta szolgálni a forradalom ügyét, a költő álláspontja 1846-tól kezdve közelebb került a baloldaléhoz.
További ismertetés a következőről Az emberek