A haza és
az emberiség féltése a legerőteljesebben a Hazám című versfüzérében jelenik meg (1937).1. szonett: A verskezdet egy kellemes hangulatot árasztó természeti kép, ami a második versszakra teljesen megváltozik. A „háltak az uccán” kezdetű sor arra utal, hogy sokan, lakásuk
nem lévén, kénytelenek a szabad ég alatt aludni. A költőben az együttérzés hangja szólal meg, sajnálja a kitaszított embereket. Az
utolsó strófában a tehetetlen düh
már káromkodásra készteti az embert, majd végül megszemélyesítve
megjelenik maga a „nemzeti nyomor”.2. szonett: Hosszú panaszáradat veszi kezdetét, amelyben megjelenik a modern 20. század sok gondja, problémája: „népbetegség”, „szapora csecsemőhalál”. Teljes reménytelenséget áraszt az első két versszak. A költőt felháborítja, hogy a felelősök nem tesznek semmit, hogy a helyzet jobbra forduljon. Ebben a tragikus helyzetben
sokan csak az öngyilkosságban látják a megoldást.3. szonett: Egy feudális történelmi helyzetet jelenít meg a költő, amelyben éles hangon kritizálja a parasztokat kizsákmányoló és befolyásoló földesurat. József Attila egyértelműen elítéli a feudalizmusnak ezt az elkorcsosult maradiságát, az erőszakot, a csendőrséggel megteremtett, félelemmel teli világot.4. szonett: Ebből az antidemokratikus világból sokan a tehetséges emberek körül az ország elhagyására, kivándorlásra kényszerülnek:„s kitántorgott Amerikábamásfél millió emberünk.”A költő bár keserűen, de elfogadja, hogy sokan elhagyják Magyarországot, ám nem helyesli a kivándorlást, hiú ábrándnak tartja azt, hogy az emberek könnyen boldogulhatnak az új világban. A költő vágya az, hogy a múlt és a jelen problémái inkább kovácsolják össze a magyarságot, és az új életet ne idegenben keressük, hanem itthon próbáljuk megvalósítani.5. szonett: A parasztság helyzete után most a munkásosztály nyomora kerül a középpontba. A munkásosztály nem elég erős és határozott, ezért aztán megalázóan kevés fizetést kapnak, vagyis kénytelenek beérni az élet apró örömeivel. A költői gúny és irónia egyértelmű megjelenése az utolsó előtti sor alliterációja: „kacag a krajcár”.6. szonett: Itt ismét a magyar parasztság kilátástalan és jogfosztott helyzetét érzékelteti a poéta. Olyan furcsa világot mutat be, ahol a szegény épp úgy fél a gazdagtól, mint fordítva. Ezekben a sorokban erőteljes forradalmi és lázító gondolatok találhatók. Népmesei motívum jelenik meg a 3. versszakban a szerencsét próbáló fiú alakjában.7. szonett: A korábbiakhoz képest váratlan befejezése lesz a műnek. A sok keserűség, harag és bírálat után fordulat következik, a „s mégis” felkiáltással változik meg a hangulat. A sok pusztulás és nyomorúság ellenére is ragaszkodik József Attila a hazájához, s annak hűséges fia szeretne maradni. A 2. versszakban fogalmazódik meg a szerző költői hitvallása. Feladatának érzi, hogy amíg tud, és amíg lehet, írjon szépet és jót Magyarországon, magyaroknak, magyarul. Az utolsó versszakban a jövőért és a magyarságér érzett aggodalmának ad hangot. Megjelenik a korábban már említett fasizmus fenyegető réme: „mi ne legyünk német gyarmat.”A vers segítségével többféle válasz is adható arra a kérdésre, hogy József Attila hogyan látta a 30-as évek közepén a történelem akkori helyzetét, és hogyan vélekedett az emberiség jövőjéről. Az egyértelműen kijelenthető, hogy a jelenre vonatkozóan mind az emberiség, mind a magyarság helyzetét és sorsát kilátástalannak és reménytelennek látja. A jövőről alkotott képe már nem ennyire egyértelmű. Itt talán érzékelhető a jövőbe vetett hit.
További ismertetés a következőről Hazám