Keresés
×

Előfizetés

Use your Facebook account for quick registration

OR

Create a Shvoong account from scratch

Already a Member? Bejelentkezés!
×

Bejelentkezés

Sign in using your Facebook account

OR

Not a Member? Előfizetés!
×

Előfizetés

Use your Facebook account for quick registration

OR

Bejelentkezés

Sign in using your Facebook account

A tihanyi Ekhóhoz

írta: almosriporter     Szerző: Csokonai Vitéz Mihály
ª
 
A tihanyi Ekhóhoz (1803) első megfogalmazása még 1796) táján keletkezett, A füredi parton címmel. A költemény visszhangzó jellegét a vershangzás is kifejezi: az utolsó sor az előzőnek az ismétlődése. A költő a saját keserves sorsát állítja szembe a Füreden gondtalanul mulatozókéval. Panaszát Ekhó istennőnek mondja el – a visszhangot kapja válaszul. A párhuzam és az ellentét a versvilág fő jellemzője: a vigadozás képeivel szemben egyetlen sor sok mindent kifejez: „Addig én itt sírva sírok.” A tőismétlés régies-népies ízt ad, meg is erősíti a jelentést. A szentimentalizmus stílusfordulatai ebben a versben sem pusztán átvett elemek, hanem őszinte és megszenvedett realitást fejeznek ki.Sajátos szóhasználattal teszi választékossá, nyomatékossá kifejezéseit: „Zordon erdők, durva bércek, szirtok”, „keblekből” – „magok”. Embertársairól panaszkodik, akik „csúfra emlegetnek / Egy szegény boldogtalant.” A reményeitől megfosztott ember elpanaszolja élete kisiklását, a költői pályájának zátonyra futását. A panaszáradat oka nem Lilla: a szerelmi csalódás csak az utolsó csepp volt, amely tudatosította veszteségeit. A kialakult zsarnoki szokáson megtörtnek a legemberibb törekvések, behódolt Lilla is.A 7-10. strófában a magányba menekülés, a fájdalmas lemondás képei jelennek meg. „Erémi” (remetei) szállást keres, barlangot, szent fedelet. Csokonai emberi és költői méltósága, öntudata jelentkezik abban, hogy magát Rousseau mellé helyezi, az ermenonville-i remetével érez sorsközösséget. Az „ember és polgár” szókapcsolat Csokonai ars poeticáját is jelenti, ugyanakkor személyes vágyát is a teljes életre. (a „polgár” a francia forradalom és jakobinus mozgalom szellemében a közéleti embert jelenti; az „ember”: aki igényt tart az egész világra, mohón tanul, sokoldalúan művelődik, közösségi és egyéni életében egyaránt megívja harcait.)A megbántott költő az érdemeinek elismerését a „boldogabb időtől” várja. Az a biztos hit zárja ezt az elégikussá váló ódát, hogy a távoli jövő majd felismeri benne az előfutárt. A hangulati kettősséget bonyolultabb verszene, strófaszerkezet festi alá. Trochaikus lüktetésű 7-8-10 szótagos sorok váltakoznak, a 8-as sor kiemelkedik a többi közül. A rímképlet is váltást jelez a strófában: ababccdd. Az ekhós forma (a 8. sor a szakaszból hiányzik, az a 7.
sor megismétlése pótolja) a panasz visszhangtalanságát jelzi.A magány állapota Csokonainál is (a költészet hagyományaihoz igazodva) több jelentésű: nem csak a „világ” nyüzsgésétől való elvonulást jelenti, hanem „bizonyos erkölcsi választást: a jobbak, a nemesebbek, az érzékenyebbek vonulnak el a zajtól, a könyökléstől, a bűntől; a »magány« fogalmának az európai kultúrában morális glóriája van […]” (Nemes Nagy Ágnes)Csokonai A Magánossághoz c. versét Kisasszondon írta, Somogyban. Az óda közvetlen háttere egy tönkrement szerelem (itt kapott hírt Lilla házasságáról), és élethelyzetének bizonytalansága (csak ideiglenes tanári megbízatást kap Csurgón). A megszemélyesített magány itt is „kedves istenasszony”, s a négyszeri megszólításban „áldott”-nak nevezi a költő. Megszólítással, kérelemmel fordul hozzá. A magány lakhelyének leírásakor Pazar bőségben villantja fel a romlatlan táj elbűvölő gyönyörűségeit. Csokonai nimfái „kákasátorokban” laknak, szemléletes a „szőke bikkfák” szótársítás is. A leírás mély filozófiai mondanivalóval telik meg: az élet igazi értékeit, szépségeit csak a bölcsek és a poéták veszik észre.Ellentétes jelentésű szakaszok következnek, majd a magány áldásait emeli ki a költő, a teremtő egyedüllétet, a költészet és a bölcsesség bölcsőjét. A semmiből világot teremtő szellemi erő felrajzolása Csokonai versében a későbbi romantikus életérzés megsejtése, korai felvillantása. A vers későbbi részében az istenasszony megérti a költőt, csendes nyugalmat és békét ajándékoz neki. A „büszke lelkek” sorsa azonban örökös nyugtalanság és félelem.Az igazi és legteljesebb Magánosság a költő számára a halál (10-11. szakasz). A megfáradt ember a végső magányt, az elmúlást óhajtja és sietteti.A verszene ebben a műven is egyedi és bravúros: 11 és 8 szótagos sorok váltakoznak, rímtechnikával is ugyanazt a sorrendet erősítve: ababccdd.
Kiadás kelte: 05 december, 2007   
Értékelje ezt a kivonatot. : 1 2 3 4 5
Fordítás Küldés Link Nyomtatás

További összefoglalók a következők szerint almosriporter

More

New on Shvoong!

Top Websites Reviews

X

.