Vörösmarty személyes lírája is meg megszólal, s a Késő vágy
zárja le az egyéni lét tragikumát kifejező verseinek azt a sorát, ahol az
élet lehetőségek beszűkülésével a vágyak fokozodása áll szemben, mint pl. az
öregedés úgy jelenik meg, mint ábránd és valóság egymástól távolodó, kettős
sora. Vörösmarty e versei a megfelelések és szembenállások kettőséből adódik,
ilyen pl. "égő vágy -
hideg éj, szép napvilág - őszi szép nap, ábrándos
álom - csalódás." Azt is észre vehetjük Vörösmarty szerelmilírájában, hogy az óhajtot élet a múltban, a gyötrő valóság a jelenben van, s ez azt sugalmazza, hogy a jövő kilátástalan, így a tragikus hang uralkodik. Ezzel szemben nyitottságot eredményez ez és Vörösmarty szerelmes lírájában a fölgyorsuló és az egy szótagosra fogyó rímek is ezt üzenik. Ezekben a
szerelmi lírákban a Késő vágy c. költeményének rövidesen valósi tárgya lesz az 1841-ben amikor a költő megismeri Csajághy Laurát. Két év őszinte rajongása mondat igent Laurával, de Vörörsmarty tudja, s érzi a
szerelem helyett a tisztelet volt ebben a döntő. Mennyasszonyához szólnak A merengőhöz c. tanító
oda sorai: "Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába, / Egész világ nem a mi birtokunk".A költemény bölcseleten átderengő, ellentmondásos, mély érzelmei az önfegyelmezés kínját is sejtetik.
További ismertetés a következőről Vörösmarty szerelmi lírája