Ady Endre az Istenes verseket
Az Illés szekerén c. kötetben rendezte először önálló ciklusba, a ez a témakör 1912-ig minden kötetében helyet kapott. Ady nem élt az egyház szolgálataival, de vallásos volt a lelke mélyén.
"Hiszek hihetetlenül Istenbe" hírdette egyik versének címe, de a hitetlenség megvallása mellett megszólalt a hinni akarás szándéka is. Adynak annyi féle Istene volt, ahány verseiben megjelenik, sőt egyetlen versében is többféle alakot ölthet, ha elolvassuk vagy, ha ismerjük Istenes verseit, akkor ezt könnyen meg is tapasztalhatjuk.
Ady Endrének az Istene nem az egyházak Istene, hanem a maga által teremtett, elgondolt Isten, ahogy ezt a verseiben is láthatjuk és tapasztalhatjuk. Ady Endre verseiben a kétségbeejtő helyzetbe sodródó ember panaszai törnek fel nála is. Ezekben a verseiben elsírja élete fájdalmait, segítséget kér ellenségei megalázására és búbánattal fordul hozzá és vitatkozik Istennel a verseiben. Adynak leginkább, akkor van rá szüksége, ha erőt vesz rajta az élet fáradtsága, amikor végzetes meghasonlottságba kerül a világgal és önmagával. Ady Endre legelső Istenes ciklusának címet adó szép költeménye
A Sion-hegy alatt.
További ismertetés a következőről Istenes-versek