Petőfi az
Az ítélet c. költeményét 1847 áprilisában írta kevesebb, mint egy évvel az
1848-49-es forradalom és szabadságharc kitőrése előtt. Petőfinek e versének a műfaja forradalmi látomásvers.
Ezt a költeményt 3 részre, egységre oszthatjuk. A vers egyetlen kérdő mondattal indul. A szerkezeti részén végigvonul a világtörténelmet vérfolyammal azonosító
metafora. A folyam "ködbevesző szikláiból a hajdannak" ered, senki nem emlékszik rá, hogy hogyan kezdődött a békétlenség. A vérfolyam a jelenben folyik és nem is lesz vége egyhamar ezt írja le Petőfi e versében. "Vértengerbe szakad, majd a vér hosszú folyója". Petőfi ebben a verssorában előrevetíti és sejteti a vészt. A természeti fogalmakat a vers kezdetétől az első részben a hetedik sorig használja, addig tart.
A vers második részében, egységében megjelenik a költőideál újszerűsége, a költő-próféta, amelyben leírja, hogy "Rettenetes napokat látok közeledni". Itt a költő, már utal a forradalom kitörésére és a jelenlegi béke leírására, ahol igen érzékletes természeti képeket használ, mint pl. "Ez csak ama sírcsend, amely villámnak utána / A földrendítő mennydörgést szokta előzni." A földrendítő összetett szóval a költő érzékelteti a mennydörgés nagyságát és a következő sorokban, már a jövendőhöz szól a költő és ezt egyes szám második személyben teszi. Itt a második részben a fátyol is hangsúlyozza azt a sejtelmességet, amely később kimondva is megjelenik. "Meggyujtván a sejtés tündéri tűzét", ezzel a sorral vagyis ezt a képet egy alliteráció is megerősíti. A következő sorban, már újabb betűrímmel találkozhatunk és Petőfi a jövőt egy kontraszttal jellemzi, ami érzelmi ambivalenciát tükröz az elkövetkező történésekkel szemben. Ilyen pl. a "Fátyolon átlátok, s attól, ami ott van alatta, / Borzadok, iszonyodom, s egyszersmind kedvre derülők / És örülök szilajan." E verssorok után Petőfi áttér a háború istenének az említésére, aki "páncélját, s kardját markába szorítván" hívja végső és mindent eldöntő csatára a világ népeit. Ez a kép, már mitológiai képet fest. Amint tudjuk a háború istene a görög mitológiában Árész volt, a római mitológiában pedig Mars, akinek attribútumai a kard és a pajzs. A végső
csata után két nemzet fog elkülönülni, ezek nem származás, hanem erkölcsi érték alapján fognak összetevődni, pontosabban "A jók és a gonoszok". A jó, amely eddig mindig vesztes volt, ekkor győzni fog, de a végső győzelem ára a vértenger. Az egyszavas mondatai "Mindegy" törést jelentenek a vers menetében a többsoros mondatok után, amely váltást, változást érzékeltetnek, s egyben ezek a vers második részének a szerkezeti határa is.
A vers harmadik része, egysége úgyis mondhatjuk, hogy némileg ellentétet alkot a második résszel, egységgel. Hiszen itt biblikus képekkel találkozhatunk a második egység mitologikus képeivel szemben. A harmadik rész az-az utolsó négy és fél sor, amely az apokalipszis képeit tárja elénk. "Ez lesz az ítélet, s ez után kezdődik az élet, / Az örök üdvösség" Petőfi e képpen fogalmazza meg, hogy nem kell a békéért a mennybe mennünk, hanem maga a menny fog a Földre szállni, tehát igen bizakodó a vers zárása.
E vers jól példázza Petőfi világnézetét, a történelemszemlélet is, miszerint az emberiség az általános boldogság felé halad és ennek eléréséhez az eszközünk az egyéni és nemzeti szabadság.
További ismertetés a következőről Az ítélet