A „Les Fleurs du Mal”, azaz „A Romlás virágai”, Baudelaire főművének
tekinthető. 1857-ben jelent meg 1300 példányban, és ezt követően a Le Figaro
éles támadást indított az „erkölcstelen és istengyalázó” versek szerzője ellen.
Az ügyészség perbe fogta a kötet kiadóját, majd elrendelte hat, leszboszi
témájú
vers kihagyását, igaz, az irodalmi élet elismerte Baudelaire rendkívüli
tehetségét és költészetének jelentőségét.
A „Romlás virágai” cím csak megközelíti, de nem fedi egészen
az eredeti jelentést, mivel a mal szó egyszerre jelent fizikai és metafizikai
rosszat, az anyagi, vagy a testi bajt, a károkat, a nehézségeket, a fájdalmat.
Tudatosan megalkotott kötetkompozíció jellemzi.
„Könyvemnek
egyetlen elismerést kívánok: ismerjék fel, hogy nem album, eleje és vége van.
Valamennyi új költeményt azért készítettem, hogy beilleszkedjenek az általam
választott különös keretbe.”
Az Ajánlás Gautier-hez, a l’art pour l’art atyjához
szól.
Az Előhang jelzi a kötet alaptónusát.
Ezt követi a hat tematikus ciklus: I. Spleen és Ideál (109
vers -
köztük: Az albatrosz; Kapcsolatok; Egy
dög; A
macska; Útrahívás; Őszi ének 1-2.); II. Párizsi képek (20
vers); III. A
bor (5); IV. A romlás virágai (13); V. Lázadás (3), VI. A halál
(6 vers - köztük: Az utazás).
Világképének legfőbb összetevői az első ciklusból
rajzolódnak ki; a Párizsi képek oldottabb hangvételű (leíró és
portréversek gyűjteménye, melyben a nyomorultak iránti részvét szólal meg); a
következő csoportok a kiutak, menekülési lehetőségek változatai: a mámor, az
önfeledés (A bor), az érzéki tobzódás, az erkölcsi lázadás helyzetei (A
Romlás virágai), majd a metafizikus lázadás, a „satanizmus” hangjai
(Lázadás) következnek; végül A halál című ciklus a végső
ismeretlenre tár kaput.
További ismertetés a következőről A Romlás virágai