József Attila édeasnyja parasztlány volt. Miután édesapjuk eltűnt életükből, a gyermek nevelése rá maradt. Mosással és takarítással kereste meg a mindennapi betevő falatot..
Édesanyja emléke végigkíséri életét. Néha imádattal beszél róla, máskor viszont haragszik rá, olykor
pedig meg
is veti.
Állandóan a szeretetet,
az anyai gondoskodást kereste. Még felnőttként is
gyermek módjára éhezik a szeretetre.
A Mama című versében
munka közben idézi fel édesanyja alakját. Két világ tárul elénk: a dolgos mama
világa és a gyermek világa, kinek egyetlen vágy az, hogy játszanak, törődjenek vele.
A padlás mindkettőjük számára mást jelent: az egyiknek a munka színtere, a másiknak viszont egy kitűnő játszóhely. Szinte magunk előtt látjuk a tiszta ruhákat, érezzük illatukat. A ruhák ártatlanok. Nem tehetnek arról, ami anya és fia között történik. Harc folyik köztük. Lent ordít, toporzékol a mit sem értő gyermek, a padláson pedig szenved a mama, mivel nem lehet igazi anyja gyermekének. A múlt és a jelen érdekes párhuzama jelenik meg a versben. A múltban a mama volt megértő, most pedig a felnőtté vált gyermek az. Tiszta szívből bánja, amit gyermekként tett. A költemény végén hatalmassá növeli édesanyja alakját, most is munka közben látjuk őt.
József Attila versének hangulata változó. Düh, szomorúság, tűnődés és megnyugvás sugárzik belőle.
A vers először 1934-ben jelent meg a Népszavában, majd a Medvetánc című.kötetben.
A költőben egyre jobban növekedett a fájdalomérzet, a magány érzése, továbbá a bűntudat.
A Kései siratóban már végleg elveszti a reményt. Azt mondhatjuk, hogy saját életébe halt bele.
További ismertetés a következőről Mama