Petőfi Sándor 1844 utáni költészetében is jelen vannak a népdalszerű versek.
1848-ban pl. "az ódához emelt dal" születik meg: az
" Itt van az ősz, itt van újra...". Különös csoportot alkotnak a "tiszta népdalok" a népdalszerűség sajátságaihoz tökéletesen igazodó versek. Ezel általános emberi helyzeteket, lélekállapotokat írnak le, jelenidejűségükkel
: " Ez a világ amilyen nagy..., Fa leszek, ha, 1845".
Petőfi költészetének másik ágán pedig a személyesség tovább erősödik az "én" Petőfi egyénisége, személyes vonásai és gondolatvilága kerül a középpontba. Igy van ez pl. a családversekben, a szülőföldet leíró tájversekben is. Petőfi szerelmi költeményeinek egy része még szerepdal, de a Szendrey Jóliához, illetve Júliáról írott verseiből a szerelem teljes története szinte lírai naplóként olvasható
"Reszket a bokor, mert ..., Szeptember végén, Beszél a fákkal a bús őszi szél, Minek nevezzelek?, 1846, 1847, 1848 stb."
További ismertetés a következőről Petőfi Sándor 1844 utáni költészete