Keresés
×

Előfizetés

Use your Facebook account for quick registration

OR

Create a Shvoong account from scratch

Already a Member? Bejelentkezés!
×

Bejelentkezés

Sign in using your Facebook account

OR

Not a Member? Előfizetés!
×

Előfizetés

Use your Facebook account for quick registration

OR

Bejelentkezés

Sign in using your Facebook account

Shvoong kezdőlap>Könyvek>Költészet>Csokonai Vitéz Mihály és a rokokó - "A Boldogság" és "A Reményhez"

Csokonai Vitéz Mihály és a rokokó - "A Boldogság" és "A Reményhez"

írta: Csaba     Szerző: Jó magam
ª
 
Csokonai Vitéz Mihály a hányatott sorsú, sokszor magányos költő felfokozott boldogságvágyát a versek egy csoportja a rokokóval fejezi ki, avatja esztétikai élménnyé. A bájos, idillikus hangulat, a szimultán ritmus, a csilingelő rímjáték és a zeneiség egyéb eszközei jellemzőek ezekre a versekre. Gyakori motívum a virágok szépségében való gyönyörködés, az antik istenek szerepeltetése (főleg: Ámor, Venus, Flóra, gráciák). Csokonai szerelmes verseinek egy része e stílusirányzat jegyében született. Nem tudjuk pontosan kikhez írhatta korai szerelmes verseit (Laurát, Rózát emleget), de ezeket később átkölti Lilla nevére. Ilyen dal a "Tartozkodó kérelem" is (korábbi változata: Egy tulipánhoz). A miniatűr remekmű boldog, felhőtlen szerelmi érzést áraszt. Csupa játékos vidámság, táncos jókedv. A finom metaforák (pl. hajnali tűz) és a finomkodó szavak (ambrózai, ajakód) rokokó bájt kölcsönöznek a szövegnek. Csokonai honostotta meg a magyar költészetben az "ionicus a minore" ritmusát és ezt 2 ütemű hangsúlyozással párosította, így a két versritmus együttesen érvényesül. A zeneiséget növelik a tiszta rímek is. A rokokó stílus színesíti a görög Anakreón modorában írt költeményeit is az anekreóni dalokat (21 vers 1802-ből). "A boldogság" c. anekrónai dal (1797) is egy hosszabb leírásból és egy 3 soros tanulságból áll. A vers a boldogság pillanatának megragadásával indul, majd a boldogság forrásait, az érzéki és lelki örömkellékeit sorolja fel. A virágok látványa, a friss jázmin illata, a nyáresti hűvös szellő susogása. A záró 3 sor két költői kérdéssel nyomatékosítja a már-már fokozhatatlan érzést. A válasz elmaradása mintegy megállítja az időt, a bldogság pillanatképe megmerevedik. Lilla (Varga Julianna) néhány hónapra a szerelmével boldogságba ringatta Csokonait, elfeledtette csalódottságát, kitaszítottságát, kudarcait. Lilla elvesztése szétzúzta a költő ábrándjait, visszavetette a komor életbe. "A Reményhez" (1803) c. versnek sajátos kontraszthatása van, mely a tartalom és a forma ellentétéből fakad. A vers megejtő szépsége, csilingelő verszenéje oldja is a kifejezett fájdalmat. Maga a cím is egy megszemélyesített lelkiálapotot szólít meg. A Remény csak "égi tünemény", csalfa és vak, mégis óriási hatalma van. A második szakasz rokokó pompával a tavaszi virágoskert képét tárja elénk, az élet bizakodó korszakát jellemzi. Ezután a képsor a visszájára fordul, téli pusztulás és kietlenség kerekedik felül. A változást a hangszimbolika is kifejezi. A befejező versszak visszatér a kezdőképhez, így alakul ki a mű kerete. Ekkor hangzik el a búcsú Lillától, a szerelemtől, a Reménytől.

Kiadás kelte: 06 december, 2008   
Értékelje ezt a kivonatot. : 1 2 3 4 5
Fordítás Küldés Link Nyomtatás

New on Shvoong!

Top Websites Reviews

X

.