Ha mindez nem lenne elég, a regény még magának is ellentmond egyes részeken. Ez nagyon nagy hiba. Olyan hiba, amit
még egy amatőr író sem követhet el. A műben szerepel az atomtámadás, mint baleset. „Névtelen mártírok emlékműve” emlékeztet erre. Kérdem én: ha Szovjetunió nyert, akkor hogyan nyert? Mivel ha bevetettek valamelyik oldalon atomfegyvert, akkor a történet szerint Nyugatról jött a támadás. Ellenben Amerika nem állhatott ilyen fejlett szinten, mivel az oroszok vezettek a versenyekben. Hogy is van ez? Bombáztak, de nem volt bombájuk? Esetleg rakétával csinálták? Ha a rakétaprogramban nyertek a szovjetek, akkor képtelenség lett volna, hogy ne ők uralják a légteret. Magyarán: paradoxon áll elő. Másrészről pedig, ha bekövetkezett a csapás, akkor a másik oldal is viszonozta – szóval ezek szerint, mégiscsak rendelkezett a rakétaválság idején Amerika atomfegyverekkel.
Megvallom az igazat. Gondban vagyok az egész történettel, mert a hatvanadik oldalon túl nem jutottam, ellenben ha lesz rá igény, átrágom magam ezen a förmedvényen. Egyik osztálytársam fél évig küszködött vele, állítólag a vége egész jó.
Antikváriumban vettem kemény 250Ft-ért. Akkor még úgy gondoltam, ennyi pénzért, ha rossz is, megéri. Mai fejjel viszont mérlegelek: 1üveg sör, vagy ez a … szóval ez… inkább az előbbi mellett döntenék.
Kedves publikum!Az Ale**ndrában (0reklám) két héttel ezelőtt láttam a polcokon ezt a spirituális-taktikai fekete lyukat 2800 Ft-ért (nem tudom, mennyit ivott az árazó, mikor ezt nyomta a gépbe)… nem értettem pontosan – hiszen már 2005-ben is kudarc volt ez a könyv, így kizártam, hogy újra nyomtatásba került, szóval egyetlen magyarázat maradt: Lucifer egyik tortúrakészletére leltek valamelyik bányában és bizonyára felhozták a napfényre. Kinyitották és elszabadult a pokol (akár Pandoránál)– számomra ez az egyetlen racionális ok erre.
Zárásul egy kis kritikával illetném a hazai irodalmat, a kortárs irodalmat. Pontosan nem tudom, hogy
László Zoltán (nem személyeskedni akarok, most legyen bárkiről szó) ezért a könyvért kapott-e díjat 2005-ben mint „Best young author” (Legjobb fiatal szerző) a Galaktika felterjesztésében Glasgow-ban az SF találkozón. A másik érdekesség az, hogy kiberpunk stílusban ír, legalábbis ezt vallja magáról. Nem értettem pontosan, ha már magyarosítja a cyberpunk kifejezést, akkor már miért nem cájberpánk-nak írja (vagy „kibernetikus” punkra gondol?)… Mindegy. Nem akarok akadékoskodni, de szerény véleményem szerint, másnál lehet, hogy jobb helye lett volna annak a díjnak, nem hiszem, hogy ennyire kétségbeesett volt a
sci-fi műfaj 2005-ben, hogy egy ilyen könyvvel a háta mögött odaadják valakinek a díjat. Másrészről viszont a szerzőnek jó lehetőség volt ez, mivel gyakorlatilag így indult el a karriere felfelé.
Az utolsó bekezdés jogán, reklámozom magam. Ha már igénytelen sci-fit akartok olvasni, olvassátok az oldalamon (www.welcome.uw.hu-n) a Történetek I. című szerzeményt, aminek kiadását még csak nem is fontolgatom, mégis hiszem, hogy szórakoztatóbb, mint ez a … szerzemény.
Köszönöm a figyelmet és további jó olvasást!