Az újszövetségi Szentírás egyik legszebb története ill. példázata a
"tékozló fiúról" szóló példabeszéd (Lk 15,11-32). Verdi operáinak egyik
legszebbike a "Rigoletto". A
bibliai történet az ismertebb, ezért azt
most nem idézem fel. Annál inkább az operamesét. A középkorban vagyunk,
ahol szigorú erkölcsi normák uralkodnak, legalább is látszólag, mert a
valóság azért kicsit más. Rigoletto udvari bolond a mantuai herceg
udvarában. Rejtekben neveli egyetlen
és nagyon csinos leányát. Főnöke,
a mantuai herceg, szoknyabolond, mindegy neki,
hogy asszony vagy lány,
számára az a lényeg, hogy megszerezze. Rigoletto tudta nélkül valahogy
összejön a herceg és a lány,
aki halálosan belebolondul a hercegbe.
Titkos helyen tartják találkáikat és élvezik az életet. Az
apa rájön
minderre, és gyilkos haraggal fordul a gaz csábító felé. Felbéreli
Sparafucilt, a bérgyilkost, aki jó pénzért vállalja is a
bérgyilkosságot. Hideg fejjel igyekszik mindent előre kiszámítani. Csak
egyet hagy ki a számításból: a szerelmes lányt, aki inkább saját magát
veti a gyilkos tőr elé, mintsem hagyja szerelme pusztulását. Sparafucil
így gondolkodik: neki egy darab hullát kell produkálnia, ami ugyan
megvan, csak valahogy a megrendelőt kell átverni. Ezért zsákba varrja a
lány holtestét, és ezt adja át a megrendelőnek, vagyis Rigolettonak. A
pénzt felveszi, aztán kereket old. Azért Rigoletto is meg akar győződni
arról, hogy nem hiába adta ki a pénzt, ezért mielőtt a folyóba dobná a
zsákot, kinyitja azt. Ekkor éri aztán a bomba meglepetés. A többit az
olvasó fantáziájára bízom.
Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése (részlet)Hol itt a párhuzam a
bibliai történettel? A kulcsa a két apa, pontosabban a két apa eltérő
magatartása a saját gyermekével szemben. A bibliai apa fia kérését
kétszeresen is teljesíti: odaadja neki az örökséget és világgá engedi
fiát, pedig sejti, hogy az átadott tetemes összeget nem befektetésre
fogja használni a gyerek. És mégis engedi, talán meg is áldja őt,
mielőtt útrakelne. Aztán minden úgy történik, ahogy az apa előre
sejtette. A fiú léha életet él, teljesen elzüllik, végül hajléktalan
lesz. Egy dolgot viszont nem tett az apa: nem tiltotta ki fiát
otthonról, nagyvonalú volt, kifejezte, hogy fiát mindig hazavárja. Úgy
látszik, valakinek ilyen végletes helyzetbe kell jutnia, hogy rájöjjön,
ki az apja és mit jelent az otthon biztonsága. Megszületik az
életfordító elhatározás: irány haza, mert ott talán még várnak engem.
És Rigoletto? Ő egészen más apa-képet testesít meg. Zsarnoki módon, a
szeretet nevében uralkodik leányán. Úgy gondolja, majd ő megadja
lányának a boldogságot. Egyet hagy ki a számításból: a lány már
felnőtt, aki szerelemre vágyik. Annak, aki ezt megadja neki, mindenre
képes, még az életét is feláldozza érte. Ez az igazi tragédia: egy
fiatal élet elpusztul, az apa további élete értelmetlenné válik.
A bibliai történetben - mint tudjuk - az apa az égi apát, vagyis
mindnyájunk Mennyei Atyját jelképezi, aki szabadnak és szeretetre
vágyónak teremtette az embert, még Rigoletto lányát is. Végül is az Ő
magatartása a nyerő, mert aki tud szabadon szeretni és szabadságot
ajándékozni, ott a végén rendbe jönnek a dolgok. Ott pedig, ahol
zsarnoki módon viselkednek, ahogy Rigoletto esetében láttuk, ott a
végén nem örülnek, hanem sírnak.
További ismertetés a következőről Két apa története