Miért nem a pedagógiai könyvek ismertetése között jelent meg ez a kivonat? - merülhet fel a kérdés. Azért, mert ahhoz, hogy
az erőszakmentes kommunikációt meg tudjuk valósítani környezetünkben akár szülőként, akár pedagógusként, akár mint bármilyen minőségű embertársként, először magunkat kell fejlesztenünk. Megváltoztatni. Ez a szó az elmúlt néhány évben talán túl sokszor hangzott el. A minőségi változás belülről jön, mi magunk akarjuk, hosszú távon akarjuk, nemcsak felszínesen, másoknak megfelelni akarva.
Az itt leírt módszer, de lehet életformának is felfogni, bárki számára elérhető, elsajátítható kortól, nemtől, iskolázottságtól, kulturális háttértől függetlenül. S hogy miért nem kommunikálunk rögtön erőszakmentesen a könyv elolvasását követően, miután rádöbbenünk, mennyivel könnyebb, hatékonyabb és egyszerűbb lenne ez
mindenki számára? Azért, mert, bár ez lenne a természetes, környezetünkben, neveltetésünk során, az iskolákban, a munkahelyeken nem ez az általános, nem ezt "tanultuk".
Marshall B. Rosenberg, a könyv írója az Erőszakmentes
kommunikáció Központ alapítója, vezetője. Könyvei, tanfolyamai több mint harminc országban segítenek az erőszakmentes kommunikáció elterjesztésében. Milyen az olyan világ, ahol így kommunikálnak? Ott a diákok szeretnek tanulni, a pedagógusok oktatni, tanítani, a kulcsszó az együttműködés. A nevelés minden résztvevő érdekeit szolgálja. A jelenlegi iskolamodellben gyakran hiányzik az egymás iránti tisztelet, a tanulók engedetlenek, a tanulás számukra távolról sem jelent örömet, a teljesítmény alacsony. Az erőszakmentes kommunikáció kölcsönösségen alapul, egymás igényeit teszi központba, a konfliktushelyzeteket és az agresszivitást igyekszik elkerülni, illetve minimalizálni. Utópiának tűnik? Első olvasásra talán még ez is elképzelhető. A könyvben nem csak a már megvalósult példákat olvashatja el az olvasó, hogy máshol hogyan vált be az új (vagy inkább ősi?) módszer, hanem a siker felé vezető úton elkövetett hibákat is közreadja. És ami ennél is fontosabb: a gyakorlatsorok elvégzésével mindenki meggyőződhet egyrészt saját gondolkodásmódjáról, szokásairól, másrészt gyakorlatban is kipróbálhatja a módszert. (A könyv alcíme: Erőszakmentes kommunikáció az iskolában és otthon.) S ha csak egy kicsit is jobban odafigyelünk a környezetünkben élő emberek és magunk szükségleteire, ezeket megtanuljuk felismerni, megfogalmazni, kérni (nem követelni!) azt, amire szükségünk van és megköszönni, amit kapunk, már mindenki nyert a könyv elolvasásával. Köszönöm figyelmét, hogy Ön is elolvasta ezt a kivonatot.