Az első önfejlesztő
könyv, amit elolvastam életemben, az A siker titka: pozitív lelki beállítottság című volt. A könyvtáros
meg is mosolygott, hogy egy ilyen írást kölcsönzök ki, de hát engem érdekelt, és akkor lelkiállapotomban mindenben a támaszt, iránymutatást kerestem. De az én lelkiállapotomnál fontosabb a
könyv. A mű 1960-ban jelent meg, és azonnal óriási sikert aratott. Azóta többször is kiadták, és ma már az önfejlesztő irodalom klasszikus műveként tartják számon. Nem véletlenül, mint olvasás közben megtapasztaltam. Életből vett példákkal illusztrálva bemutatja azokat az
elveket és módszereket, amelyek alkalmazása milliókat segített, hogy kudarcaikat sikerré változtassák. Ezek az elvek nem elvont elmélkedés eredményei. A szerzők személyes tapasztalatain túl tükrözik annak a több mint 500 kiemelkedő amerikainak a sikerfilozófiáját, akikkel Napoleon Hill, e könyv egyik szerzője még fiatal újságíróként interjút készített, felemelkedésük titkát kutatva. Közülük néhány: Andrew Carnegie, Henry Ford, George Eastman, Thomas A. Edison, Alexander G. Bell. Mindegyikük élete egy-egy sikertörténet: a semmiből teremtettek óriási gazdagságot, az ismeretlenségből emelkedtek világhírre. Ebben a könyvben készen kapjuk ezeket az elveket, már csak használnunk kell őket. De nemcsak az elveket, hanem azokat a módszereket és technikákat is, ahogyan ezeket alkalmaznunk kell. Sőt, ahogyan ezek alkalmazása második természetünkké válik. Az ösztönző elégedetlenség szokása például, ami nem tévesztendő össze az irigységgel. A tanácsok segítségével szert tehetünk a siker szokására. A sikerhez vezető út senki előtt sincs zárva, akiben van elszántság, hogy változzék, nyitottság, hogy mások tapasztalataiból tanuljon és állhatatosság, hogy gyakorlással elsajátítsa a sikeres cselekvés technikáját. A fontos gondolatokat érdemes kijegyzetelni, hogy bármikor kéznél lehessenek, ha nem tudjuk merre vagy hogyan.