A nő
Mindenki nő, aki annak született?
Talán. Biológiailag. De lelkileg, szellemileg, azok vagyunk-e? Vagy csak
a férfiak kiszolgálói minden tekintetben?
El kellene már ezen gondolkodnunk. Szükségünk van-e arra, hogy a mások lába kapcái legyünk, mert nem merünk a saját lábunkra állni, olyan indokkal, hogy a "gyerekek", a "magány", a "nem tudok megélni" stb szavakat, kétes indokokat szajkózzuk? Ettől több önbecsülésünknek kellene lenni! Mindenki, sőt minden nő tehetséges valamiben! Csak ki kell tudnunk aknázni ezeket a lehetőségeinket.
Miért akarunk ennyire görcsösen, mindenáron megfelelni a férfiaknak?? Erre kellene már megtalálnunk a választ!
Nőként - igazi nőként - egyenrangú partnerként, kellene élnünk. De megvan-e rá a lehetőségünk? Hiszen ha egy nő egyedül él esetleg egy gyerekkel, akkor dolgoznia kell, gyereket kell nevelnie, takarítania, mosnia, főznie, - és ha netán mégse szeretne egyedül, partner nélkül megöregedni, még szépnek, vonzónak is kellene lennie mindezek mellett. Meg tudjuk ezt tenni? Vagy erre csak a milliomos csajok képesek, akik helyett elvégzik a piszkos munkát?
Vagy mégsem gondolom jól?
Vagy mégis képesek vagyunk rá?
Summa summárum: harcolunk a függetelenségükért, s mégis megfelelni akarunk. a férfiaknak! Hiszen nők vagyunk!