Hosszan tartó betegségre, súlyos balesetre, személyes tragédiára, vagy halál közeli élményre van szüksége ahhoz az embernek,
hogy értékelni tudja az életét? Azt az életet, ami ugyan szép, ám hiányzik belőle valami. És mi az, ami hiányzik? A lüktetés, a szív, az élet. Az élet maga. Átszövi a mindennapi unalmas rutin, a törekvés, a célok hajszolása, a meg nem élt álmok keserűsége, a tovaillanó öröm emlékképe.
A fiatal Dan Millman életéből is hiányzott valami. Sikeres sportolóként hajszolta magát és céljait. Feltételhez kötött életet élt: "Elégedett leszek magammal, ha beválogatnak a válogatottba. Boldog leszek, ha megnyerem az olimpiai aranyat. Ha megszerzem magamnak ezt a lányt, akkor én vagyok a legmenőbb." - csapongtak gondolatai.
Látszólag megvolt mindene, és mégsem volt semmije. Látszat élet, látszat boldogsággal.
Az Univerzum közbeszólt. Készen állt a tanítvány, megérkezett a tanár. - tartja a mondás. Dant nyomasztó éjszakai lidércálmai barangolásra késztették. Ekkor ismerkedett meg egy ősz hajú benzinkutassal, akiről hamar kiderül, hogy jobban ért az élet rejtelmeihez, a keleti harcművészethez, a vegetáriánus konyhához, és a boldogsághoz vezető út buktatóihoz, mint a benzinfajtákhoz.
Főhősünk sokat tanult Szókratész névre keresztelt tanítómesterétől, ám nem eleget, amikor egy súlyos baleset rázta fel tetszhalott állapotából. A baleset megrázta, felrázta, és megnyitotta a szívét. Mert szív nélkül élni lehet, csak nem érdemes.
Piros lámpa, ütközés, törött csontok, kórház, ágyhoz kötött kiszolgáltatottság, derékba tört sportkarrier?
Feladja vagy sem?
Most veszi csak kezdetét a kemény munka. Várja az út. Egy álmavesztett nyomorék sportoló lép rá az
önismeret hosszú, rögös, fájdalmakkal teli útjára, és megvilágosodott
békés harcosként érkezik a fénybe.