Nagy István regénye egy külvárosi
utca lakóinak életét mutatja be a 30-as évek második felének idején. Kezdetben a széthúzás,
pletyka és a kölcsönös áskálódás osztja meg őket, különösen a faluról bekerült Bedőné viszi a szót és szövi a rágalmak hálóját Giczáné körül. A magányos özvegyasszonyt, akit Szobor Julinak csúfolnak, különféle babonák alapján képtelen vádakkal illetik és megkeserítik életét. Fordulatot hoz az utca életébe Takács Mari, a börtönből szabadult
kommunista munkáslány, aki bizalommal viseltetik Giczáné iránt és felébreszti a külvárosiak szívében az összetartás szellemét. Közös erőfeszítéssel napközi otthont hoznak létre, amit a hatóság, mely reteg a proletárközösség minden megnyilvánulásaitól egészségügyi okok ürügyén betilt. Ám a szolidarítás szellemének kipattant szikráját többé nem olthatja el a Coşbuc (olvasd: Kosbuk) utcaiak szívében.
Vagyis a
A szomszédság nevében egy közösség átalakulásának regénye. Az író bő részletezéssel mutatja be a folyamatot. A Cosbuc utca lakói többnyire faluról bekerült, elmaradottabb gondolkozású emberek, akik messzi állnak a proletáröntudattól. A regény elején úgy tűnik az előítéletek hálója, a pletyka és
babona végképp befogta életüket, s a regény maga sem egyéb, mint e hálónak bogról-bogra való felfejtése, mindennapi apró és jelentéktelen történések szövevénye. Az átalakulás folyamata észrevétlenül indul meg és ezzel együtt fokról-fokra átizzik a regény hangulata. Giczáné, Bedőné, Köbös, a kispolgári illúziókat ringató borbély és az egész külvarosi utca jellegzetes figuráival a maga köznapi életét éli. Amikor a "közös" létrejön, ez nem valami magasabb rendű öntudat parancsára történik, eleinte inkább csak játékból, mintegy véletlenül felmerülő ötletből próbálják ki a kölcsönkönyvtárat, a gyermekgondozót vagy a közös mosódát. De megízlelve az egybehangolt erőfeszítés örömét, erejének is tudatára ébrednek. Voltaképpen Takács Mari a börtönből hazatérő kommunista munkáslány lendíti ki a "szomszédságot" a széthúzásban való megrekedtségéből, ám amikor a közösségi
szellem első gyümölcsei kezdenek mutatkozni, Bedőné is, a kívülálló Köblös is és mindenki úgy érzi, hogy az ő "ötlete" volt, övé az érdem.
Nemcsak az összkép teljesedik ki e regénynek e sokrétű folyamat nyomon követésében. Az egyes figurák arcéle is élesen kirajzolódik. Külső és belső ábrázolás összefonódik és ez
A szomszédság nevében legnagyobb művészi erénye.
További ismertetés a következőről A szomszédság nevében