A Sátán Füreden c. elbeszélésben az ördög egy tréfás kedvű utazó képében kísérti meg a szállítómunkásokat, állami tulajdon
eladására biztatva őket. Váratlan "szürrealista" ötlete ki zökkenti világuk tengelyét a magamegszokott,
mindennapi körforgásából. A békés fürdőhely egyik utcájában, a rekkenô nyári melegben megpillant egy teherautó pótkocsiján egy sok tonnás belvízszivattyút. Utazni készül, de van még egy fél órája a vonat indulásáig. Oda megy a vasszörnyeteghez, megkopogtatja, elismerően bólint, majd megkérdi az egyik rakodómunkástól: "Eladó?" Derült égbôl villámcsapás sem lenne olyan meglepô, mint ez az udvarias kérdés. Miért kellhet egy "maszeknak" húsztonnás belvízszivattyú?Ekkora gépet nem szokás mindennap csak úgy az utcán eladni. A szegény munkásnak még az álla is leesik az ámulattól. Társai sietnek a segítségére, hogy helyére
tegyék vagy elzavarják ezt a furcsa idegent; ám látva higgadt komolyságát és határozott vételi szándékát, fokozatosan kicsúszik talpuk alól a föld, megrendül mindennapi biztonságérzetük, betör életükbe a szokatlan,a képtelen, a soha nem volt, az érthetetlen, a megmagyarázhatatlan. Még föl se ocsúdnak zavarukból, a kísértés épp csak megszédíti őket, mikor: "Ha rászánják magukat - szól az utas, s int be egy kertbe -, csak tegyék oda le, a fa alá", majd sarkon fordul, s eltűnik az állomás épületében. žk pedig csak állnak ott - az fel sem merült bennük, hogy az ajánlat erkölcstelen, törvénybe ütköző -, s rámerednek a fára meg a fa alatti hűvös árnyékra.Nem tudják, mi történt velük, csak valami olyasfélétérezhetnek, hogy valami ki zökkentette ôket megszokott,mindennapi világukból, ahol mindennek megvolt a maga rendje, kerete, értelme.