Móricz Zsigmond a
Barbárok c. novelláját 1931-ben írta meg. Móricz Zsigmondnak a
Barbárok c. novellája egyik legmegrendítőbb és művészileg is a legkiválóbb novellája. Ebben a novellában a dialógusok uralkodnak. Az írói közlés, leírás csak a legszükségesebbekre szorítkozik, s csaknem teljesen háttérbe szorul, s ez teszi rendkívül tömörré ezt a balladaszerűvé ezt a novelláját Móricznak. Móricz Zsigmondnak ebből a novellájából hiányzik a korfestés is. Móricz nem éli bele magát szereplői lelkivilágába. Móricz az eseményeket közömbösen szemléli, mintegy riporteri módon, szűkszavúan közli a
puszta tényeket. Rideg pásztorok élete a társadalom elszigetelt. Ez a kultúra alatti, babonás misztikummal átszőtt világ temelhette ki azt a kannibáli erkölcsöt, félelmetes kegyetlenséget, amellyel a veres juhász lelkifurdalás nélkül agyonveri a parasztokat.
A
novella három része a drámai események 3 felvonása. Ritmikusan változik az időtartam is. Az első és utolsó rész pár óra, míg a középső része éveket ölel át. A második részben népmesei motívum: "a gyenge
asszony elindul a
gonosz világba." A harmadik rész a vizsgáló biztos vallatása. Ez a rész a novellának csupa drámai párbeszéd. Móricz Zsigmondnak e művében az újszerű paraszt ábrázolását láthatjuk. Azt is észre vehetjük Móricznak e művéből, hogy míg Jókai meseszerűen és Mikszáth anekdotázva beszélnek a parasztságról a műveikben, addig Móricz Zsigmond a realizmust viszi bele a műveiben és így ábrázolja a parasztságot.
További ismertetés a következőről Barbárok