„Beláttam,
hogy hazafelé tartó
szellem vagyok csupán, s ez szeretettel töltötte el szívemet. Megértettem ennek
a világnak az örömeit, szenvedéseit
és bonyolultságát; ettől kezdve éreztem
igazán békésnek és kiegyensúlyozottnak magam”
Tom,
a szerző
„Nem tudta, mire vágyik, de
tartalmasabb életet szeretett volna”
Kappa,
túl a válásán, túl egy elveszített üzleten, adóssággal a nyakán, rémálmoktól
gyötörtetten látástól vakulásig dolgozik, mégis marad ideje kerékpározni,
baseballozni, zongoraversenyt komponálni, de nem meri vállalni a lánnyal a
kapcsolatot,
aki igazán tetszik neki.
Ügynöke,
váratlan lehetőséggel kínálja meg, a baseball meccs helyett azonnal üljön
vonatra, este egy jó nevű stúdióban meghallgatják a zongoraversenyét, saját
előadásában,
mert rá is kíváncsiak.
Addig, amíg a stúdióba eljut, a
vonaton, az érte küldött autóban, a stúdió öltözőjében „múzeumlátogatás”
folyik, sorra veszi múltjának fontosabb eseményeit, mintha tudatalattija a magánmúzeumának
legparányibb zugaiba is be akarna kukucskálni. S közben a újra és újra előkerül
a régi ír ballada:
„Nem unod még, hogy az ördög elől
fuss? Hát nem tudod, hogy olyan, mint te meg én?”
"Az égi bár, aki minden utazónak
nyitva áll"
A
stúdió legelegánsabb öltözőjét kapja egy jovális öregúrtól, ahol pihenésképpen
meditálni kezd – de megnyugvás helyett érzi:üldözik – menekül – fut –
észrevesz egy épületet, melyre ki van írva: Mennyei bár.
Érezte, ha belép, megváltozik az
élete. Ugyanúgy döntésképtelen, mint élete oly sok fordulópontján – de az
üldöző gyorsított – Kappának pedig elege volt a fájdalomból – benyit – s
találkozik a gondolatolvasó sziú indiánnal Ahmayval, aki idegenvezetőnek
szegődik mellé, de Kappa kérdéseire adott válaszai csak újabb kérdéseket vetnek
fel
Oly idegen Kappa számára minden, s
mindenki, s oly ismerősek. Agyában képek villannak: az ismeretlenek, kiknek
neve is eszébe ötlik, meghitt barátokká formálódnak.
Ahmay
a kiadós vacsora után bizalmat kér, utazásra hívja Kappát,s már sasként
repülnek is. A szél segíti röptüket, de csak addig, míg el nem bizonytalanodik
önnön magában, de szerencsére időben jön a segítség.
Megismerkedik Ramdával, a
gondolatolvasó, beszélő számítógéppel, akivel több témát is körbejárnak:
-
a gondolatok alakformálóak
-
Isteni valóság
-
egyetemes elvek
-
az egyensúly a világ természetes állapota
-
Mindennek, mindenkinek célja, hogy egyensúlyra törekedjék
Összetalálkozik
a számára első látásra ismerősnek tűnő Paulával is, aki kéri, engedje el
végre,
ne ragaszkodjon annyira az emlékéhez, mert ezét nem tud Kappa azóta sem tartós
kapcsolatot kialakítani senkivel. Kappa ráébred, hogy ezt a nőt nagyon szerette
valahol, valaha, s még mindig szereti, mindenkiben őt keresi.
Állandóan sürgetik, mert kevés az
ideje, mindjárt kezdődik a meghallgatás, ezért Paula helyett Márkkal beszélget,
aki orvosként beavatja Kappát:
- a földi
orvoslás már rég eltért eredeti céljától – elvesztette egyensúlyát
- az
alternatív gyógymódok megpróbálják helyreállítani az egyensúlyt
- az
egészség az energiák egyensúlya, összhangja
- az
energiaáramlást a megoldatlan szellemi problémák akadályozzák, melyek később
értelmi, majd érzelmi és testi területen is éreztetik hatásukat, betegséghez
vezethetnek
-
hallgasson a testére, mert az tudja, mire van neki szüksége
- mindenki
saját ritmusának megfelelően halad a kiegyensúlyozottság felé
- csak az a
fontos, hogy megismerje erejét, és megtanuljon támaszkodni rá Találkozik leendő szüleivel, megismeri szülei elképzeléseit, terveit a Földi létre vonatkozóan, megérti, miért is csatlkozott akkor hozzájuk.
Kappát, aki igencsak
kimerült, mert 36 órája nem aludt, a jovális öregúr ébresztgeti: színpadra kellene
állnia. Kappa érzi, hogy valami fontosra kéne visszaemlékeznie, de nem bír, az
események elsodorják. A színpadin hatalmas sikert arat, még szeretnének hallani
tőle valamit, de nem készült erre. A jovális öregúr menti ki szorult
helyzetéből, visszaviszi az öltözőbe – ahol kiderül, ő a stúdió vezetője, s
egyben tulajdonosa és szeretne együttdolgozni Kappával. A fő dolgokban
megállapodnak, majd magára hagyja Kappát. Helyette a sosem látott ügynöke kerül
elő, no meg az ír ballada…
„Nem unod még, hogy az ördög elől
fuss? Hát nem tudod, hogy olyan, mint te meg én?”
Kappa végre a sarkára áll,
szembenéz önmagával, de az ügynök ígéretet tesz: Más időben, más dimenzióban
újra találkozni fognak.
Kappa, útban a
szálloda felé végre nyugodt szívvel hívja randevúra a lányt, aki igazán tetszik
neki.
A szerzőről
Chicagoban
született, kommunikáció-emberi kapcsolaton végzett az egyetemen. Volt családi
tanácsadó, népnevelő, vendéglőtulajdonos.
Szeret
zongorázni, szereti a sportot. „Amikor 40
évesen eljutottam a Mennyei Bárba, végre rájöttem,hogy mit kell tennem, ha
felnövök végre – TANÍTANI”
Írjon kivonatot itt.
További ismertetés a következőről A Mennyei Bár