A szeretet
és a gyűlölet a témája Shakespeare fiatalkori művének a Rómeó és
Júliának. Valószínűleg 1594 és 1596 körül keletkezhetett. A
tragédia középpontjában a szerelem áll, az új típusú reneszánsz által felfedezett és
hirdetett testi-lelki viszony. Itt hitvesi szerelemről van szó ami a középkorban
addig ismeretlen volt hisz a házasságkötés eddig a családok közötti
megegyezéseken alapult. A fiatalok akaratlanul is szembekerülnek a régi
erkölcsökkel, önkéntelenül is a reneszánsz jellegű szabadságvágy hordozói, hősei
lesznek.
A főszereplők itt nem átlagon felüli emberek, ábrándos, kamasz, lobbanékony
fiatalember az egyik és egy 14 éves lány a másik. A kettejükben fellobbanó
rendkívüli erejű szenvedély teszi őket tragikus hőssé.
Már a prológus-szonett is
a balsejtelmek atmoszféráját festi fel. A mű egészén végigvonul a halál és a
szerelem összefonódása. Shakespeare olyan világot ábrázol amely halálra ítéli a
szerelmet.
A két család ősi viszálya már-már békévé szelídült Tybalton kívül már senki
sem veszi komolyan a vak gyűlölködést. Az expozícióban Sámson és Gergely
szófacsaró hetvenkedésével s hencegő hősiességük gyors lelepleződésével indul a
darab. A szolgák tréfás kötözködése váratlan hirtelenséggel csap át majdnem
véres küzdelembe (Benvolio és Tybalt párbaja). Majd az egész szembenállás
komikumba fullad,
mikor a két agg, tehetetlen családfő akar hálóköntösben
egymásnak rontani, de az asszonyok szavára megszeppennek. A herceg közbelépése
és a halálos ítélet lehetősége egy váltással megint komorabbá teszi a
hangulatot.
Majd a családok közti harag ismét eltűnni látszik mikor Júlia apja
elismeréssel beszél Rómeóról, de a rá következő napon ismét felizzanak az
indulatok és Mercutio és Tybalt meg is halnak párbajban.
A régi és az új elvek szinte minden szereplőben keverednek egymással. Capulet
például a szabad párválasztást támogatja, de mikor lánya előjön ugyanezzel az
ötlettel, elutasítja őt és
még az esküvő napját is egyel előbbre hozza. Ez a
kettősség érvényes Párisra is.
Rómeó alakját már rögtön a mű elején kiismerhetjük, eléggé sérülékeny
érzékeny fiú. A mű elején Róza után szomorkodik, mivel szerelme a lánnyal nem
teljesült be, nem tart barátaival, az első utcai párbajban sincs benne.
Capuleték báljára sem akar elmenni.
Azonban mégis elmegy a bálba és itt kezdődik meg a bonyodalom, hisz nem Júlia
és Páris jönnek össze, hanem Júlia és Rómeó találnak egymásra. Először nem is
tudják egymásról, hogy honnan származnak, majd mikor származásuk kiderül először
megijednek, majd szerelmük ereje ledönti ezt az akadályt.
A dráma fordulópontja akkor jön el mikor az amúgy békés Rómeó bosszúból
megöli Tybaltot. Így már esélye sincs a Capulet lány kezére, sőt még a hercegi
paranccsal is szembeszegült, halál vár rá. Azonban kedvezőek a tanúvallomások és
csak száműzik. Az ifjú szerelmesek még eltöltenek egymással egy éjszakát és ezek
után megkezdődik a félreértések és tévedések tragédiához vezető
sorozata.
Rómeó távozása után Júlia magára marad és döntenie kell sorsa felől.
Látszólag belemegy a kényszerházasságba, de csak azért, hogy időt nyerjen.
Tervet sző, hogy tetszhalálba zuhan és így nem kell férjhez mennie. A gyógyszer
amit kap 42 órára kómába ejti, szülei eltemetik. Rómeó azonban váratlanul
hazatér, és mikor meglátja a halottnak tűnő Júliát végez magával. Júlia miután
felébred, végez magával.
Két gyermekük halála után a két család ráébred gyűlölködésük ostobaságára, de
hibájukat már nem tudják jóvátenni. A tragédia hatása megrendítő és felemelő,
megerősíti bennünk azoknak az értékeknek a tiszteletét amit Rómeó és Júlia
képviseltek.
Figyelemre méltó még a tragédia lírai hangvétele, néhol például a hajnali
búcsúnál. Továbbá a tragédia nyelvi virtuozitása is jelentős újítás, ez a
fiatalok hencegő szócsatáinál észrevehető.
További ismertetés a következőről Rómeó és Júlia