Madách egyetlen remekműve, amelyre szinte egész életében készült,
Az ember tragédiája. A
mű halhatatlansága abban rejlik, hogy minden kor számára van érvényes mondanivalója. Szokatlan alkotás ez a magyar irodalomban: ez az egyetlen mű a kordszak nagy alkotásai közt, amelyben a nemzeti kérdés nem közvetlenül, központi elemként jelenik meg. A Tragédia az egész emberiség, az egész európai civilizáció nevében szólal meg. Sajátos vonása filozófiai jellege is.Az ember
tragédiája 15 felvonásos drámai költemény. A drámai forma csupán külső burok: a drámai elemek eltörpülnek a költőien megfogalmazott filozófiai eszmék mellett.Már maga a mű keletkezési ideje
is (1859-60) sokat elárul a Tragédiáról: egy csüggedés-korszak végén s egy újra reménykedő korszak hajnalán alkotta az író. A romantikus hit már a forradalom másnapján megrendült, és súlyos vereséget szenvedett a szabadságharc bukása után. Ez a lelki-világnézeti válság, az emberi haladásért folytatott küzdelem értelmetlenségének élménye volt a Tragédia létrejöttének első forrása.A kiábrándultság és a hinni akarás dúlt Madách lelkében, s ezt a vitát, ezt a feloldhatatlannak tűnő ellentétet fogalmazta
meg drámai költeményében. Hinni akarását Ádám, kétségeit Lucifer képviseli. A Tragédia leggyötrőbb kérdése, hogy van-e értelme, célja az emberi létnek, van-e emberi fejlődés, tökéletesedés?A világ keletkezését a Földön az író a Biblia alapján képzeli el. Ezt a mű első három színe mutatja be. A Tragédia keretszínei külön drámai egységet alkotnak.Lucifer, a főangyal nem dicséri alázattal a létrejött világot, szembeszáll az Úrral, fellázad ellene. Kétségbe vonja a teremtés értelmét: a megteremtett világban a cél, a változás és az összhangzó értelem hiányát kifogásolja. Célja egyértelmű: megdönteni az Úr világát. Ezt az ember megsemmisítésével akarja elérni.Lucifer első csatáját siker koronázta: az első emberpár elfordult Istentől, elkövette az ősbűnt. Ádám a jövőbe szeretne látni, tudni akarja, miért fog küzdeni, mit fog majd szenvedni. Ezt a jövőt Lucifer mutatja meg tudatos célzatossággal. Lucifer szerepe a mű folyamán átalakul: Ádám társa, kísérője lesz. Nagy igazságokat mond ki, hamis illúziókat leplez le, éles elméjű kritikus. Ádám újra meg újra fellobbanó hitével, hinni akarásával a kétely érveit állítja szembe. Ádám és Lucifer minden színben egymással szemben álló eszméket, értékeket testesít meg, Éva pedig kettejük között áll: sokszínű, változatos természetet képvisel. Alakja színről, színre változik. Tulajdonképpen Éva Lucifer legerősebb ellenfele.Madách saját korának uralkodó eszméit kívánta megvizsgálni a történelemben. A kor filozófusai között egy-egy eszme megjelenik, kibontakozik, majd a történelemben való megvalósulása során eltorzul, embertelenné válik, s ebből az ellentétből egy új eszme születik. Az eszmék alakulása, változása jelenik meg a történeti színekben. A történeti színek alapkonfliktusa: az Ádám képviselte nagy, szent eszmék és az eszméket megtagadó, illetve eltorzító gyakorlat közötti összeütközés.A XI. szín Londonban játszódik. A londoni szín már Madách jelenét mutatja be, a szabad versenynek, a korai kapitalizmusnak a korát. Ennek ábrázolásához az ipari forradalom Angliáját hívta segítségül. Ádám már nem aktív, középponti hős, ismét átalakul szerep nélküli szemlélővé, szemtanúvá. A Tower tetejéről most is bizakodva figyeli a szeme elé táruló nyüzsgést, a londoni vásárt. A londoni színnek nincs kerek története, egymással szorosan össze nem függő jelenetek, epizódok füzére.A bábjátékos mutatványa torz, ízetlen tréfa Ádám számára, az ibolya- és ékszerárus versengése lehangolja; a polgárlányok kesernyés párbeszéde, a kocsmáros durvasága s a három munkás vitája után robban ki belőle első ízben a nagyobb erejű csalódás hangja. A táncosok vad orgiája undorítja, a koldusok marakodása, a katona pökhendisége, a kéjhölgy szemérmetlen közönségessége mindinkább elkedvetleníti. Csak a négy tanuló életvidám pajkosságát, a hazáért való lelkesedését tartja kedves látványnak. Ahalálra ítélt munkás látványa már elviselhetetlen számára. A jelenben Madách a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméinek megcsúfolását, elárulását látja csak. Minden áruvá vált, minden eltorzult, csődbe jutnak az egyes életsorsok is.Éva alakja ebben a színben is összetett. Az imakönyvvel és virágcsokorral megjelenő Éva ártatlansága csak színlelt tulajdonság, hiszen a minél előnyösebb férjhez menés esélyeit latolgatja. A munkásruhába öltözött Ádámot visszautasítja, de hajlandó kitartott szeretőjévé lenni, amikor megtudja, hogy voltaképpen álruhás, gazdag lord. A nő bűne itt is a koré, mely a szerelmet áruvá aljasította, Éva mégis megőrzött annyi tisztaságot, hogy végül lepereg róla a kor szennye.Ádám a Tower tetejéről meglátja ennek a világnak elkerülhetetlen bukását, halálraítéltségét. A londoni színt nagyszabású temetőjelenet zárja be. S bár mind alakja a legkülönbözőbb érdekek szolgálatában állt, mindenki mást akart, most mindannyian együtt vannak egy nagy haláltáncban. A szereplők maguk ássák meg sírjukat, s egymás után beléje ugranak. Csak Éva nem zuhan a pusztulásba, glóriával dicsőülten felemelkedik, hogy a Földre mosolya gyönyört hozzon. A szerelem, a költészet és az ifjúság diadalmaskodott a londoni vásár zűrzavara és a halál törvénye fölött.Ádám a szín végén reménykedve egy olyan világba, társadalomba vágyik, melyben bizakodással folytathatja útját.Madách tragikusnak látja a történeti színek tanulságát, a mű befejezése mégsem
tragikus színezetű. Ádám minden kudarca után újra kezdi harcát, mindig újat akar teremteni, sohase tudja elfogadni a meglévő rosszat. A szüntelen újrakezdésnek s a jobbért való küzdelemnek ez a bukásokkal szembenéző, kudarcokból felemelkedő hősiessége nemcsak Madách korában volt mozgató erejű, hanem minden kor számára érvényes tanulság.
További ismertetés a következőről Az ember tragédiája