Moliére a komikum mindkét változatát be illesztette mûveibe, de alkotói korszakának megfelelõen
egyik vagy másik nagyobb súllyal szerepel. A
Fösvény (1668) című mûvében a jellemkomikum ábrázolása van elõtérben, de helyzetkomikumokat is találunk. A
zsugori telhetetlenség bemutatására tragikomikus elemeket használ fel az író. Moliére egyik legérettebb alkotása, a klasszicizmus szabályainak megfelelő, de prózai formájú - így saját korában kevésbé sikeres és befejezetlennek tekintett - jellem-(szenvedély) komédia, középpontjában a világirodalom egyik legismertebb (merész torzításokkal
meg rajzolt) tragikomikus figurájával, Harpagonnal.A téma - a pénz imádatának torzító hatása, ennek bírálata .A mű (a hármas egység klasszicista követelményének megfelelően)
Egy helyen, Harpagon párizsi polgár házában, egyetlen nap alatt játszódik; konfliktusrendszere (természetesen) zárt, egyetlen család tagjai (és a személyzet) között bonyolódik. A cselekmény egységét a középponti jellem, okozatiságát a házassági intrika adja.A hétköznapi események, konfliktusok rendszerében a mániákus, végletekig torzított, de a hierarchia csúcsán álló figura önző elhatározása indítja a szerelmi-esküvői bonyodalmat, mely szorosan kapcsolódik monomániájához is.Meg határozza a szerkezetet, hogy Moliére csak azokat a részleteket emeli ki (nagyítja fel), melyek Harpagon - minél több oldalról történő - nevetségessé tételét szolgálják. Igazából minden mozzanat Harpagon jellemét, helyzetét, szándékait minősíti.Harpagon elsősorban fösvény, másodsorban özvegy és csak legvégül apa: a mű szerkezetében is ilyen alárendeltségben jelennek meg a motívumok - a
pénzimádat le győzi szerelmi, ill. már el pusztította apai érzéseit. A tragikomikumot is Harpagon monomániája teremti: Van a Fösvényben egy jelenet, amely szinte drámai: az, amelyben az adós szembe kerül az uzsorással; kiderül, hogy apa és fiú áll szemben egymással. Valóban drámai volna a feszültség, ha a fösvénység és az apai vonzalom ütközése az érzéseknek valami új s többé-kevésbé eredeti keveredését teremtené meg Harpagon lelkében. De egyáltalán nincs így. Alig ér véget a találkozás, az apa máris mindent el felejtett. Amikor megint látja a fiát, épp hogy említést tesz e komoly találkozásukról a fösvénység el siklott egy másik érzés mellett, érintetlenül A mű során egyre rétegzettebb képet kapunk Harpagon fösvénységéből kinövő, rögeszmés gyanakvásáról, kapzsiságáról, végletes önzéséről - a Tartuffe-ben a javítható" Orgon még érzi, hogy el lágyul" lánya könyörgésére, Harpagon azonban kegyetlen, cinikus gazember .); minden egyes szereplővel konfliktusba kerül A pénzszerzés realitásán túl idegen a világban: saját szerelmi ügyében naivitása válik komikussá. Egyéni viselkedését, gyermekeivel való bánásmódját nézve valóban szörnyeteg. Érzelem éppúgy nincsen benne, akár az aranyában. Viszont azt a világrendet, amiben él, valóban az
arany igazgatja. Tehát a világhoz való viszonyában igazán nem egyéb, mint cérnán rángatott báb. Moliere a komikum két fajtájának lehetséges alosztályait ki merítve tette érdekessé ezt a mûvet. Egy olyan történetet alkotott, amely az idõszakadék ellenére még napjainkban is humorosnak is mondható.
További ismertetés a következőről A Fösvény