Ez
egy könyvecske Szentendréről, ahol mindenki "
csak" sétál, gyöngyszem a magyar fővárostól 15 km-re északra.Ennek ellenére, idáig nem szerkesztett hozzá sétálókönyvet senki, mert túl nehéznek bizonyul, miközben könnyűnek láttatik, ami kedvét szegi a vállalkozóknak.Az általános tudnivalók kétfélék: ami konkrét , adatszerű, abban sikerrel aktuális a szerző ( a helyi lap szerkesztője is volt Gaján Éva, precíz gondos, olvasóbarát tündér). Persze ő sem versenyezhet napjaink
legjobb forrásával, amihez végül odatereli az adatra éheseket: a felsorolt objektumok honlap-címeihez. A z általánosságok másik fajtája gyűjteménye, tulajdonképp maga a bevezető. Tekintsünk be a bevezetőbe zsúfolt kitekintésbe: kiszolgáltatva az esetlegességnek, ami ez esetben nem felületesség vagy lelkiismeretlenség,
hanem csak a bőség zavara.a tudnivalók sokasága amin nem segít a tudások bősége.Az erősség mégis az útvonalakba terelt,
praktikus sétamenedzselő, ahová praktikus rendbe (sorrendba) bekerült cxsaknem minden üzletecske múzeumocska, kapualjacska...A fotóanyag megtestesíti klasszikus szerkesztői álmokat: egynemű szemléletben anyagában: nem archívumok hűvöséből kapkodta aki hanem ugyanazon sétálási metódus rokona: nem csoda, hiszen szerző anya, és fotós leánya sétált többnyire szülővárosában, amikor a mű épp született.Ajándékba pedig, akárcsak a megsétáltatott élő vendégeinknek
szokás - egy egy bonbon, virágocska, látószögecskke: megannyi sztori, sokszáz év levegős szellős legendáiból. Hitelességet, hangulatot jöveszt.Mindezzel a kötetecske belép a legjobb útikönyvek elit társáságába, amiket kirándulás helyett szokás olvasni.
További ismertetés a következőről Egy nap Szentendrén