Velence,olaszul Venezia, a világ legkülönlegesebb városa.Utánozhatatlan, egyedülálló szépsége évente turisták millióit vonzza
magához.
A könyv részletesen foglalkozik
Velence történelmével,egészen az i.1000 környéki venetek betelepülésétől kezdődően.Bemutatja hogyan vezettek a hun(452) és főleg a longobárd (568)támadások ahhoz,hogy már a római korban is kereskedelemmel foglalkozó nép ilyen nehéz feltételekkel teremtsen magának új hazát a vízen a VI. században.
Velence kereskedelme révén hatalmas vagyonra tett szert. A IX.századtól kereskedői az Adriától Egyiptomig kereskedtek az egész keleti világgal. Az ekkor még bizánci függésben lévő vízi város vallási indokkal szerezte meg a politikai függetlenséget: kalmárai ellopták Szent Márk evangélista tetemét Alexandriából és Velencébe csempészték-a fáma szerint disznóhús közé rejtve,hogy elkerüljék a muszlim őrök kutakodását.
A város addigi-Bizánctól kapott - védőszentjét,Szent Teodort lecserélték Szent Márkra. Az evangélista és az ő szárnyas oroszlánja lett Velence szimbóluma, hatalmának és gazdagságának őre.
A keresztes hadjáratoknak köszönhetően Velence a X.században nagyhatalommá vált.
A várost a dózse (dux szóból származó elnevezés) és a patríciusok irányították.
Ekkorra a cölöpökre vert nádfedeles házakat már fölváltották a kőházak. A gazdagok gyönyörű palotákat emeltek.Ezek a palazzok ma a világ legépebben megmaradt bizánci stílusú építészeti emlékei.Ez a stílus nyomta rá bélyegét a velencei építészet első szakaszára.
Velence nem csak kereskedett,hanem háborúzott is.Az Arsenale,ahol kereskedelmi és hadihajói készültek ma katonai támaszpont,nem látogatható, előtte rendőr posztol.
Napjainkban Velence a turizmusból él, de ne gondoljuk,hogy ez új keletű dolog.
A város a középkorban mint a politikai élet egyik központja rengetek külországbeli látogatót láthatott vendégül.A XVII. századtól pedig folyamatosan számíthatott a turizmusból származó bevételekre.
A könyvben egyedülálló módon házról házra mutatja be a szerző Velence nevezetességeit. Minden negyedről találhatunk külön kis térképet,amelyen nem csak az utcák,hanem a látnivalók is jelölve vannak.
Négy térkép mutatja be a Canale Grande -a központi csatorna-két oldalán található műemlékeket.
A részletes kalauz leírja nem csak az épületek külsejét de történelmüket és mai funkciójukat is. A legtöbb palazzo ma vagy múzeumnak vagy szállodának ad otthont. A könyvből megismerhetjük a múzeumokban kiállított műremekeket is. Ha van szerencsénk személyesen is ellátogatni Velencébe,örömmel tapasztalhatjuk hogy ma is a könyvben leírt módon vannak berendezve a tárlatok,noha azóta több mint harminc év telt el.
Épp azért ez még ma is a legjobban használható Velencei útikönyv,mert részletességben nem múlta még felül senki,viszont nem vált elavulttá,mivel Velencében az elmúlt pár száz évben sem változott semmi,nemhogy harminckilenc év alatt.