Anyós(-sors-)csapás
Házasságkötésem előtt már együtt éltem a feleségemmel, ekkor még élt az apósom. Sokan mondják, hogy nem jó együtt élni a szülőkkel, mert előbb-utóbb problémák merülnek majd fel és
ez még
egy jónak induló házasságot is képes tönkretenni. Nálunk ennek semmi jele – szerencsére – nem volt tapasztalható. Egymást kölcsönösen tiszteltük, a másik dolgába csak annyira avatkoztak a szülők, hogy érzékelni sem lehetett azt. Tartott ez apósom haláláig. Ekkor egy „pálfordulat” következett be anyósom magatartásában illetve hozzánk való viszonyában. Szinte semmi nem volt jó, amit én csináltam és ez állandó konfliktusokat okozott. Ekkor született lányunk is.
Anyósom aprólékosan ellenőrizte a napi életünk valamennyi eseményét. Folyton kritizált, fölényeskedett, hogy ő jobban ért hozzá, csak nem tudja megcsinálni mert itt fáj, meg ott fáj. Ha erre az alig burkolt felszólításra készen álltam a dolog elvégzésére, leintett, hogy majd megcsináltatja valaki mással, egy szakemberrel. Mikor a gyermeknevelés területén is kibontakoztak a napi összetűzések radikális lépésre szántuk el magunkat a feleségemmel. Albérletbe költöztünk,(bár így egy fillért nem tudunk félrerakni) s azóta is ott lakunk. Anyósomat meglepte ez a váratlannak talán nem mondható lépésünk, de büszkeségének köszönhetően nem gördített semmilyen akadályt az utunkba, hogy elköltözhessünk.
Elemzés
Ez a
konfliktus interperszonális, vagyis személyek közötti. A probléma oka, hogy az
Anyós a vejében próbálja meg fellelni elvesztett férjét. Akaratlanul is hozzá hasonlítja – direkt módon ezt kifejezésre sosem juttatja - , méri s mivel a vő egy teljesen más beállítottságú ember, mint az apó volt adva van a konfliktus lehetősége. Ez állandó nézeteltérésben nyilvánul meg, amely elkerülhetetlen. Minden nap előfordult olyan élethelyzet, amikor valamilyen döntést kellett hozni, de ez ellenkezett illetve egyezett (de más szemszögből közelítve meg a problémát) az anyós által elképzeltekkel. Amiről ő úgy gondolta, hogy a férje biztosan másképpen oldotta volna meg azokat. Így eltekintett attól a nem elhanyagolható tényezőtől, hogy egy feladatot több féleképpen is meg lehet oldani.
Megoldási javaslatok
1. A konfliktus megoldása (elköltözés albérletbe) – győztes-győztes jellegűnek tűnik, de csak részben tekinthető annak. A fiatalok, illetve az anyós között megszűntek a konfliktusok, a belső feszültségek csökkentek, ezáltal újra normalizálódott a viszonyuk. Ugyanakkor mindkét fél vesztesként jött ki ebből a helyzetből. Az anyós egyedül maradt egy nagy házban a gyerekektől, unokáktól távol. Míg a fiatalok egyenlőre feladták a saját lakás megszerzésének az illúzióját is. Az albérlet, főiskola, stb. mellett képtelenség félretenni erre a célra.
2. A fiatalok – elsősorban a vő (én) – részéről választható
Megoldás lehetett volna az alkalmazkodó stratégia, melyet bajmegelőző én-üzenetekkel vezetett volna be. Például: mondja
meg, hogy csináljam, mert nem tudom, de ha segít, akkor biztosan megtaláljuk a megoldást. De ebben benne van az a veszélylehetőség is, hogy a vő több áldozatot hoz, mint az anyós. Így könnyen aszimmetrikussá válhat a köztük lévő kapcsolat. Ennek megakadályozása, kiküszöbölése nagy körültekintést és hozzáértést igényel. Ez a módszer átsegítheti a feleket azon a nehéz időszakon, amíg az anyós túlteszi magát férjének elvesztésén és a vőt képes lesz elfogadni olyannak, amilyen.