A
dísznövénytermesztés rendkívül szerteágazó tevékenység. Több mint 1000
növényfajjal, s ennek megszámlálhatatlan fajtájával foglalkozik. A választék
folyamatosan változik. A növények különböző részeit hasznosítják: virágát,
hajtását, termését, vagy az egész növényt.
Az ágazat főbb
területei:
Növényházi dísznövénytermesztés:
Ø
Vágott virágok és zöldek
Ø
Cserepes dísznövények Ø
Virágpalánta nevelés
Ø
Díszfaiskolai szaporítóanyag
Szabadföldi dísznövénytermesztés:
Ø
Díszfaiskolai
termesztés Ø
Rózsatőtermesztés
Ø
Évelő dísznövények
Ø
Virághagyma termesztés
Ø
Virágmagtermesztés
Ø
Szabadföldi vágott virágok
Ø
Szárazvirág-termesztés
Ø
Szabadföldi virágpalánta termesztés
Növényházi dísznövénytermesztés
A növényházi
dísznövénytermesztésben a fajtakérdés a legfontosabb termesztési tényező.
Meghatározza az igényeket (pl. fűtés), a tenyészidőt és a hozamot, ezen
keresztül a nyereséget. A legnagyobb mennyiségben termesztettek a növényházi
vágott virágok és zöldek. Ilyenek a szegfű, gerbera, rózsa, hagymás virágok,
vágott zöldek. Összes termőterületük 220-240 hektár.
Cserepes
dísznövények: Magyarországon a fedett területek mintegy 10%-án folyik
termesztésük, azaz majd 30 hektáron. Ez nem fedezi a hazai igényeket, ezért
körülbelül 30%-ban importálnunk kell. A legfontosabb cserepes dísznövények a
fokföldi ibolya, a korallvirág, a ciklámen és a mikulásvirág. Fontosabb
termesztett cserepes levéldísznövények a fikuszok, a filodendronok és a pálmák.
Egy- és
kétnyári virágpalánták: A legnagyobb fajtaszámmal foglalkozó ágazat. legfontosabb termesztett egynyáriak a Begónia, az Impatiens, a Petúnia és a
Salvia. Az ágazatról megállapítható,
hogy a korábban teljes termesztési vertikumot átfogó áru-előállítással szemben
egyre határozottabban szétválik a szaporítóanyag és a késztermék előállítása.
Szabadföldi dísznövénytermesztés
A szabadföldi
termesztés meghatározó területei a díszfaiskolai termesztés és a rózsatőtermesztés.
Talaj és klimatikus adottságaink mindkettő számára kedvezőek. Jelentős és egyre
növekvő területet jelentenek az évelő dísznövények, valamint a szárazvirágok.
Díszfaiskolai
termesztés: A fás szárú dísznövények elsősorban környezetvédelmi szempontból
jelentősek, mivel ezek adják az épített zöldfelületek alapvető növényanyagát
(közparkok, magánkertek, védő fásítások). A termesztés volumene a többi
ágazathoz képest kisebb, viszont termelési értékét és versenyképességét
tekintve a szabadföldi termesztés meghatározó és hosszabb távon is
perspektivikus ágazat.
Rózsatőtermesztés: Magyarországon évente 2-3 millió darab
rózsatövet termelnek, ami az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat. Az
országban termelt rózsatövek 75-80%-át Szeged mellett, Szőregen és környékén
állítják elő.
Évelő
dísznövények: Az utóbbi 10 évben világszerte megnövekedett az évelő
dísznövények aránya a közparkokban és a házikertekben egyaránt, ami
értelemszerűen maga után vonta a termesztés jelentős bővülését is. Mivel a
magyar kertkultúra hagyományosan német-osztrák hatás alatt fejlődött, a múlt
század első felében az évelő dísznövények nálunk is fontos szerepet töltöttek
be a kertépítészetben és a termesztésben. A jövőben várható, hogy a hazai flóra
ismét felértékelődik, aminek kapcsán kiemelt jelentőségűek a védett és
veszélyeztetett fajaink.
Szárazvirág
termesztés: A szárazvirágnak alkalmas fajok szabadföldi-egynyári
dísznövények. A magyarországi hosszú meleg nyarak és a könnyen felmelegedő laza
talajokkiválóan alkalmasak a termesztésre. A termesztés és a feldolgozás a
többi ágazathoz viszonyítva nagy kézimunka erőt igényel, ami miatt az Európai
Unióhoz csatlakozva is versenyképes ágazat lehet.
További kivonatok a következőről A dísznövénytermesztés területei