A
falu ugyan kicsiny, egyszerű szervezetű és szűk keretek közé szoruló társadalom,
azonban
társadalmi élete általában sem ilyen egyszerű meghatározottságok közt
folyik. Annak a magyar falunak a társadalmi élete pedig, amely szerkezeti
viszonyaiban
is olyan szövevényes összetételű, különösen nem egyszerű és
egytörvényű. Igaz, hogy a falunak területi egysége egy
falusi társadalmi
közösséget teremt, s ennek a határai közt a társadalmi életnek is vannak azonos
törvényei, azonban a falu összetevő rétegei a falu határain túl is
beletartoznak egy-egy nagyobb egységbe s annak a magatartástörvényei a falura
is kiterjednek.
A falu tehát úgy illeszkedik
bele ebbe á társadalmi szférába, hogy magábanvéve is egy társadalmi kör,
amelynek megvannak a maga külön és sajátságos hatótényezői, azután
minden falu
külön-külön összetartozik valamiképpen egy-egy várossal, amellyel egy
jellegzetes város-vidék hatóterületet alkot, s mindezeken felül a falu
összetevő rétegei beletartoznak a maguk csoportja szerint való külön körökbe,
tehát
az úri rendébe, a parasztságéba és a polgárságéba. Ezért olyan végtelen
változatú a magyar falvaknak a társadalmi arculata. Minden falu társadalmi
»egyéniségét» ugyanis ezeknek a különböző hatásköröknek a jellemző összetétele
szabja meg, s ennyi tényező összetételében óriási a változatosság. Ezért vannak
paraszt falvaink, amelyek majdnem egészükben a parasztságnak a társadalmi
törvényei alá esnek, ezért vannak uradalmi falvaink, amelyek mint parasztfalvak
alig számítanak amellett, hogy úri törvények alá esnek, s ezért vannak polgári
falvaink, amelyek, úgy ahogy, a polgári szférába tartoznak. Minden faluban van úr, aki azon felül, hogy
falusi, részese az egész magyar úri rendnek, a ha maga nincs is éppen a
faluban, a helye mindenesetre ott van, s ez éppen annyi, mintha testszerint is
mindig ott lenne. Minden faluban van képviselete a polgárságnak, illetve a
parasztsághoz képest polgári természetű munkásságnak, s végül minden faluban
van paraszt.
A másik betagolódása a
falvaknak a városokhoz való viszonyukban ölt testet, s ez ismét olyan változatos,
hogy ez is növeli a falvak típusainak a számát. Vannak olyan falvaink, amelyek
olyan szorosan együvé tartoznak városukkal, hogy beletartoznak annak
hatóterületébe, társadalmi életüknek minden területén követői a városnak.
Vannak mások, amelyeknél ez az összetartozás sokkal lazább, tehát csak egy-egy
területen jutnak olyan közel a városhoz, hogy hatása alá kerülnek. S vannak
végül olyan falvaink, amelyek ha közlekedésben vannak is valamennyire a
várossal, társadalmi életükben hatástalan marad rájuk a város és megőrzik
életük falusi autonómiáját, amely természetesen szinte kivétel nélkül egyúttal
paraszt autonómia is.
Minden falunak van ilyen
autonóm egysége, s ennek a körnek különös törvényei nem maradnak hatástalanul
még azokra a falusiakra sem, akik egyébként éppen nem falusi jellegű körbe
tartoznak bele. Nyilvánvaló, hogy azok a különleges falusi társadalmi
törvények, amelyek a falu körén belül ekképpen érvényesülnek, tökéletesen
megfelelnek a falusi társadalmi helyzet sajátságainak, tehát a vidéki
helyzetnek, a belső közelségnek és a természetközelségnek. Olyan a falu
társadalmi érintkezése, a vezetés-követés, az ellenőrzés, a politikai élet és
minden különös társadalmi viszony, hogy egyik oldalon ez a hármas falusi bélyeg
a jellemző rá, a másik oldalon pedig ez a három különös falusi tényező a
magyarázat rá.
Természetesen minden olyan
magatartás, amely társas viszonyba kerülhet, ennek a falusi meghatározottságnak
a törvénye alatt áll. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy minden embernek minden
magatartása beleesik ebbe a körbe. Szóval végeredményben az egész falunak az
élete viseli a falusi társadalmi helyzetnek és a falusi társadalmi törvényeknek
a hatását.
a falu erősen kapcsolódik a városhoz, vagy a részleges
városi funkciót teljesítő járási székhelyhez, tehát azzal az egész falu
összetartozik egy szorosabb vagy lazább körbe. Ugyanerről tesz bizonyságot az
is, hogy minden társasági cél nélkül, egyszerűen személyhez nem kötött szórakozás
céljából már ha sokkal kevesebbet is, de szintén mindenféle rétegbeliek
közlekednek. Legtöbbet a falu értelmiségijei, azután az iparos, kereskedő és
kisebbrendű alkalmazottak, majd a mindenféle nem paraszt munkásság, azután a
parasztgazdák s végül a földmunkásság és a cselédség.
A falusiaknak a sokféle
hatáskörökbe való tagozódása igazában a vezetés és a követés
törvényszerűségeinél ütközik ki. Minden falusi beletartozik elsősorban annak a
vezetésnek a körébe, amely a saját csoportjában érvényesül. Tehát a paraszt, a
parasztság falunként való vezetőtényezőinek a hatása alatt áll s azokat követi.
Az úrféle viszont az úri vezetőeszméket és vezetőket tartja elsősorban szem
előtt, akár városiak azok, akár falusiak. A polgári rendűek pedig polgári
vezetéshez igazodnak s példáikat mindenben a városban találják meg.
Ezen fölül természetesen
külön vezetői és követői kör maga a falu is. És itt nevezetes átalakulásról
beszélhetünk. A régi falunak az volt a törvénye, hogy az osztályok felett
érvényesülő és az egész falut érintő vezetés semmiképpen nem volt totális,
hanem éppen az ellenkezője. Tehát nem ugyanazok a vezetőtényezők érvényesültek
általánosan minden életterületen, hanem külön-külön vezetése volt minden
tevékenységnek. A falu igazgatási vezetése szorosan csak a közügyekben volt
érvényes, minden egyéb életterületen egészen másoknak volt döntő szava. A
tanácsban ülők és a bíró mind az öregebbek közül kerültek ki, mert a
közdolgokban elsősorban a tapasztalat és a hagyományoknak a pontos ismerete
kellett.
A falu
mostani átalakulásával ez a vezetői osztottság megszűnőben van és helyét a
totális vezetői irányítás kezdi elfoglalni. Kezdődött azzal az átalakulás, hogy
az igazgatási vezetés mind több és több kérdésbe nyúlt bele, s ma már ott tart,
hogy a falu igazgatási vezetői a falu általános vezetői, akik minden ügyben
illetékesek és igyekeznek is vezetésüket több-kevesebb sikerrel minden téren
érvényesíteni. Most már az igazgatási vezetőszemélyiségek elnökei a dalárdának,
a hazafias egyesületnek, a tűzoltóknak, szövetkezeteknek és így tovább, ezen
kívül legfőbb erkölcsbírók, szóval minden területre kiterjedt vezetői
hatáskörük.
Éppen így változott a vezetői
presztízs jellege is.az úrnak az általános presztízsét igyekszik kialakítani
minden vezetőegyéniség, tehát megkülönböztetett megbecsülését arról a
területről, ahol megszerezte, ki akarja terjeszteni minden térre. S ez szintén
sikerül is. Az első gazda alig elégszik meg azzal, hogy termelésben ő a
tekintély s tőle vesznek vetőmagot, tenyészállatot, hanem mindjárt politikai
szerepre is tör, ő akar első lenni a mulatságokban s végül kormánytanácsosságot
kíván, hogy ezzel az úri pecsét is ráüttessék az úri általánosságú tekintélyre.
. Most már nincsen
ilyen gát: aki a fődolgokban az első — tehát gazdagságban és politikában — azt
mindenütt elsőség illeti meg.
Így lett a faluban is
általános és mindenekfölött való presztízse a gazdagságnak és a társadalmi
állásnak, ami mellett már minden más kisebbfajta kiválóság jelentéktelenné
válik.
További kivonatok a következőről A MAGYAR FALU ÉLETE