A város- és faluszociológiában felvetődő elméleti
kérdésekre
nem mindig tudunk egyértelmű válaszokat adni a fejlett országokban
végzett szociológiai vizsgálatok alapján. Még
az urbanizáció tendenciájának
viszonylag egyszerű kérdésében
is nagy a bizonytalanság. A fejlett országokban
a városi népesség aránya körülbelül 1960-ig folyamatosan nőtt.
Az 1960 körül és után tartott
népszámlálások azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy a fejlett országok
legtöbb nagyvárosának lakossága nem nőtt tovább, sőt sok helyütt csökkenni
kezdett. Először a szuburbanizáció jeleit
figyelték meg: a városközpontok lakossága, éspedig elsősorban annak jómódú
része, kiköltözött a környező kertes, családiházas övezetekbe. Az utolsó 10-15
évben azonban új tendencia jelentkezett: nemcsak a nagyvárosok körüli falusias
területek népessége növekedett gyors ütemben, hanem a távolabbiakban is megállt
a lakosság csökkenése, sőt kisebb növekedés is mutatkozott, mert a korábbi
nagyvárosi lakosok kezdtek ide is kiköltözni. Nem teljesen világos, hogy mik
voltak ennek okai. A kiköltözők között vannak nyugdíjasok, gyermekes családok,
akik a falusias környezetet kedvelik, a városi társadalomból „kihullott"
marginális helyzetű emberek. Biztosnak csak az mondható, hogy e tendencia megjelenésének
előfeltétele a falusi életkörülmények, az ellátás közeledése a városiakhoz,
továbbá a személygépkocsi elterjedése (ezért a tendencia nyilván függ az
üzemanyag árának alakulásától is).
Az 1980-as években viszont
újra az urbanizáció megerősödésének jeleit vélik felfedezni Észak-Amerikában,
sok nyugat-európai
országban és Japánban is, bár a városok növekedésének üteme
nem annyira gyors, mint az 1950-
es években. Ennek a tendenciaváltozásnak okát
még kevésbé tudjuk megmondani, mint az 1970-es évekbeni dezurbanizációs
jelenségekét. Van olyan feltevés, hogy az 1970-es évekbeni dekoncentráció csak
átmeneti jelenség volt. Mások szerint a városnövekedésnek egy hosszú, 55 éves
ciklusa van (a Kondratyev-ciklussal párhuzamosan), és a gazdaság nagy
depressziós szakaszaiban (a nagy világválság és az 1970-es évek olajválsága
idején) visszaesik a városnövekedés. Ismét mások szerint a nagyvárosok
növekedésének leállása azzal függött össze, hogy az ott megtelepedett
hagyományos iparágak hanyatlásnak indultak, és a gazdasági struktúraváltás
eredményes végrehajtása vezetett az urbanizáció újabb felgyorsulásához. Mivel
nem tudjuk, hogy melyik magyarázat közelíti meg legjobban a valóságot, azt sem
tudjuk megmondani, hogy az urbanizáció tendenciája milyen lesz az elkövetkező
években, és hogy ezek a tendenciák és váltások érvényesülnek-e minden fejlett
országban, így például Magyarországon.
Ugyanakkor a fejlődő országokban a városodás
tendenciája egyértelműen folytatódik. Ezeknek az országoknak a népessége
gyorsan nő, a népsűrűség némelyik országban már igen magas, a mezőgazdaságban
és a falvakban nem képes a növekvő népesség minden tagja munkát,
jövedelemforrást találni, földhöz jutni, ezért a falusi szegénység elől sokan a
városokba menekülést választják, ahol alkalmi munkákból remélnek megélni.
További kivonatok a következőről Nemzetközi tendenciák. Urbanizációs tendenciák