A különböző kategóriájú
települések életkörülményei közötti
különbségek lényeges társadalmi egyenlőtlenségeket
jelentenek. Csökkentésük
a magyar településpolitikának évtizedek óta hangoztatott célja. Nézzük meg,
mennyire sikerült e cél felé közeledni!
A két világháború közötti
korszak jövedelemkülönbségeit érzékeltetik a 4. fejezetben idézett társadalmi
rétegenkénti jövedelemadatok az 1930-as évek elejéről: ekkor a falusi
népesség túlnyomó részét alkotó mezőgazdasági munkások az országos átlagjövedelemnek 34
százalékát, a gazdasági cselédek a 38 százalékát és a 0-10 holdas kisbirtokos
parasztok a 43 százalékát érték el.
A KSH
háztartásijövedelem-felvételeiből ismerjük az egy főre jutó átlagos jövedelem
alakulását Budapesten, a többi városban és községben 1962-től 1987-ig. Hasonló
adataink vannak a háztartáspanel-felvételekből 1992 óta (6.1. táblázat). Meg
kell jegyezni, hogy a különböző évekre vonatkozó adatok nem teljesen
összehasonlíthatóak, mert a község- és a városkategóriák mindig az adott évi
községi és városi rangú települések jövedelmeit mutatják, és időközben egyre
több község kapott városi rangot. Az adatok azonban ennek ellenére világosan
jelzik azt a tendenciát, hogy míg 1962-től 1982-ig lassan csökkentek a főváros,
a többi város és a községek közötti jövedelemkülönbségek, ezután a különbségek
nőni kezdtek, és 1990 óta erőteljesen növekednek. Még élesebbek lennének a
különbségek, ha a községeken belül különválasztanánk a különlegesen
elmaradottakat, mert ezekben a jövedelem messze elmarad a községi átlagtól is.
A jövedelmi olló
szétnyílásának messzemenő következményei vannak. A községi népességben sokkal
nagyobb a szegények aránya, mint a városokban, és különösen Budapesten. Még
nagyobb a községi népesség hátránya, ha a tartósan szegényeket vizsgáljuk. A
községekben az országos átlagnál magasabb a munkanélküliségi arány, és
átlagosan hosszabb ideig tart a munkanélküliség.
Noha az elmúlt évtizedekben a községekben lényeges
infrastrukturális fejlődés ment végbe, és javultak a lakáskörülmények, mégis
1994-ben még mindig a községi népesség 21 százaléka lakott vízvezeték nélküli
lakásban, míg országosan ez az arány csak 12 százalék. A községi lakások 88
százalékában nem volt telefon, míg országosan 60, Budapesten 38 százalék a
telefon nélküli