A
párolgás fizikai folyamat, amikor a víztér cseppfolyós halmazállapotú részecskéi kilépnek a folyadéktérből és gáznemű állapotban belépnek a folyadékteret környező légtérbe.
A légtér - a párafelvevő rendszer - által maximálisan felvehető páramennyiség a potenciális párolgás. A
tényleges párolgás mértéke soha sem nagyobb, mint a potenciális párolgásé.
A párolgás formái:
·evaporáció: a szabad vízfelszín, a hó, a jég és a fedetlen talaj
párolgása ·
transzspiráció: a növények párologtatása
·
evapotranszspiráció: a növényzet és a talaj együttes párolgása.
A vízfelületek párolgása
A vízfelületek párolgása esetén a tényleges párolgás megegyezik a potenciálissal.
A vízfelületek párolgását párolgásmérő kádakkal mérik.
Közvetlen és megbízható mérések hiányában a vízfelületi párolgást általában számításokkal határozzák. A számítások többnyire tapasztalati összefüggéseken alapulnak (Meyer képlet).
A
talajok párolgása
A talajok párolgása a talajban kötött és szabad formában meglévő vizek párolgása.
A talajok párolgása kevésbé intenzív, mint a szabad vízfelületeké.
A talajok kiszáradásával a talajpárolgás intenzitása csökken.
Kötött talajokon - a talajnedvesség jelentős része nagy része nagy erővel kötődik a talajszemcsékhez. A párolgás intenzitása és ezáltal a talaj kiszáradása lassúbb és kevésbé egyenletes, mint lazább homoktalajokon.
A talajművelés közben a felszín közelében kialakuló poros réteg szigetelőként hat és gátolja a talaj kiszáradását (tarlóhántás jelentősége).
Üreges, repedezett talajokon a jobb levegőcsere miatt a párolgás intenzitása nagyobb.
Evapotranspiráció
talaj párolgása + növényzet párologtatása
A transzspirációt a következő mérőszámokkal lehet jellemezni:
transzspirációs együttható: az 1 kg szárazanyag előállításához szükséges vízmennyiség (l/kg)
transzspiráció intenzitása: egységnyi levélfelületről, egységnyi idő alatt elpárolgott vízmennyiség (g/m2/nap)
transzspiráció produktivitása: 1 kg víz elpárologatásakor keletkező szárazanyag-mennyiség (g/kg)
Transzspiráció
A növényi egyedek párologtatása a transzspiráció.
Sztómák szerepe.
A növény a gázcserenyílás nagyságát szabályozni képes, ezért a transzspiráció nem csupán fizikai, de fiziológiai folyamat is. Ezért beszélünk párologtatásról.
A sztómák nyitását és zárását a turgornyomás szabályozza.
Evapotranspiráció
A talaj és növény rendszert jellemző evapotranszspirációnak két lehetséges értéke van:
· potenciális evapotranszspiráció és
tényleges evapotranszspiráció
A lehetséges párolgáson (potenciális evapotranszspiráció) azt a maximális szárazföldi párolgást értjük, amit a terület akkor párologtat el, amikor a párolgáshoz szükséges talajnedvesség korlátlanul biztosítva van.
A potenciális evapotranszspiráció számításra sokféle módszer létezik. A teljesség igénye nélkül hármat említünk meg közülük:
Thornthwait-, Antal-, sugárzási módszer
A tényleges evapotranszspiráció számításához - a tényleges párolgás értékein túl - a növényi tulajdonságokat és a talaj nedvességkészletét (annak hozzáférhetőségét) is figyelembe kell venni.
Intercepció A lehulló csapadék egy részét a növénytakaró felfogja.
Potenciális intercepció: az a csapadékmennyiség, amelyet a növényzet szélmentes időben maximálisan képes visszatartani és átmenetileg tározni.
Gyakorlati vagy potenciális intercepció: a növényekkel felfogott csapadék egy része a légmozgások következtében vagy a növények szárán vagy a fa törzsén lecsurogva eljut a talajvízig.
Mennyisége: kb. 0,3-9 mm.
Az intercepció függ:
- levélfelület nagysága(LAI érték);
- évszak;
- a csapadék tulajdonsága.
További kivonatok a következőről A párolgás