A technológiai forradalom óta
egyre nagyobb mértékű vízszennyezések korlátozzák a
vízhasználatokat. A hagyományos
szennyezők mellett egyre több
olyan anyag jelenik meg a vízben, amelyek jellemzője, hogy
viszonylag kis
koncentrációban is rendkívül káros
hatásúak.
Ezek lehetnek kedvezőtlen
organoleptikus (szag, íz rontás) jellegűek, de tehetnek
toxikus esetleg rákkeltő (karcinogen) hatásnak.
Mivel ezek az anyagok már kis koncentrációban is kifejtik
ezeket a káros hatásokat ezeket mikroszennyezőknek
nevezzük.
Ezek a mikroszennyezők természetes
folyamatok eredményeként is bekerülhetnek a vízbe. Így
például a kőzetek bomlásából fémionok, a falevelek
korhadásából fenol, az elszaporodott algák anyagcsere
terméke kerülhet a vízbe.
Az emberi tevékenység
hatására különösen a szerves mikroszennyezők száma és
koncentrációja nőtt.
A szervetlen mikroszennyezők
közül elsősorban a vas, a mangán és a cink említésre
méltó, amelyek elsősorban ízrontó hatásúak. A biológiai
túlprodukció jelenségén keresztül a különböző foszfor
és nitrogén vegyületek ugyancsak ízrontó hatásúak. A
toxikus nehézfémek közül a higany-, az ólom- és a kadmium
vegyületek az emberi szervezetre különösen
veszélyesek, melyek a táplálékláncban feldúsulnak.
Japánban tömeges tragédiát okozott a higany
(MINIMATA-kór) és kadmium (ITAI-ITAI betegség) felvétele a
táplálkozás során. Említésre méltó a toxikus fémek
esetében a szinergetikus hatás
(pl. a víz szennyező hatása a víz keménységének illetve CO2 tartalmának függvénye, vagy a réz és
higany jelenléte növeli az egyedi szennyezőhatást).
Általános szabály lehet, hogy az összes nehézfém
koncentrácoó nem haladhatja meg a 0,5 mg•l-1
értéket.
Lényeges, hogy a nehézfémek
közül igen sok nem a szennyezéssel, hanem az ülepedő porral
kerül a felszíni vizekben.
A nem karcinogén, krónikus
hatású toxikus anyagok esetében használják a megengedhető
napi felvétel (acceptable daily intake; ADI) mg•l-1
mértékegységben megadott értéket az ivóvízzel
kapcsolatban, napi 2 l vízfogyasztást feltételezve.
A szerves mikroszennyezők mind
az ipari, mind a mezőgazdasági termésből származhatnak.
Egyik a leggyakrabban előforduló szerves mikroszennyezőknek a
kőolaj és származékai, amelyek ízrontó és mérgező hatásúak.
Vizsgálatok szerint már 1 μg•l-1 olajtartalom is kellemetlen ízhatást
kölcsönöz az ivóvíznek, sőt a szennyezett vízben élő
halak illetve kacsák húsa is élvezhetetlenné válik. Nagyobb
koncentrációban az olaj toxikus hatása már veszélyes.
Az oldott vagy diszpergált olaj már 10 mg•l-1
koncentrációban a fitoplanktonra és a zooplanktonra káros, 30
mg•l-1 –nél, a
halakra és a haltáplálékra már a letális koncentráció
mértéke kezdődik.
A szénhidrogének közül egyik legveszélyesebb csoport a
poliaromás szénhidrogének (PAH) csoportja.
A korszerű ipari technológiából
és háztartásokból egyre nagyobb mennyiségben kerülnek ki
detergensek, vagy a tenzidek (szintetikus mosószerek), amelyek a
felszíni vizek habzását okozzák, akadályozva ezzel az
oxigén felvételt, elősegítik a kőolajszármazékok
diszpergálását.
Hagyományosan általában az anion aktív detergenseket
használnak az iparban és a háztartásokban.
A peszticidek az 1970-es évektől
a mezőgazdasági termelés kemizálásával terjedtek el
széleskörben. E csoporthoz tartoznak azok a vegyületek, melyek
a növénytermelésben káros vagy nem kívánatos élőszervezetek
elpusztítására használnak.
Ide tartoznak a rovarirtók (inszekticidek), a gyomirtók
(herbicidek) és egyéb biocid anyagok.
Jelenleg több száz vegyületet használnak növényvédelmi
célokra.
A peszticidek hatása összetett.
A szag és ízártalom mellett igen nagy veszélyt jelent az élőszervezetekben
való feldúsulás (biológiai magnifikáció).
A peszticidek táplálékláncban való feldúsulását érzékeltetik a következő számok:
közeg
koncentráció
víz0,001 mg•l-1
plankton
0,01 mg•l-1
haltáplálék
0,1 mg•l-1
rabló halak
1,0 mg•l-1
sirály
10,0 mg•l-1
A rákkeltő anyagokra
vonatkozóan számos vizsgálatot végeztek, melyek keretében
azt találták, hogy a talajvíz 4-10 μg•l-1, a
vízfolyások és tavak 100-100000 μg•l-1
koncentrációban tartalmaznak ilyen anyagokat.
Ezek közül legjelentősebbek a
benzo(a) pyren illetve a poliklórozott bifenilek (PCB-k).