A természetes felszín alatti
vizek számos összetevőt tartalmaznak a környezettel való
kölcsönhatás következtében.
A víz minősége a különböző
vegyületek mennyiségétől függ.
Ezek mennyiségét a felszíni vizekhez hasonlóan
koncentrációban (mg· l-1,
g· m-3) adják meg, de
vonatkoztatják ezen tömeget a víz tömegére
is (ppm, mg/kg).
A természetes
talajvízben az összes oldott szilárd anyag
(total dissolved solids; TDS) mennyisége 100-1000 mg· l-1 közötti, de ennél
nagyobb is lehet.
A kationok közül a Ca2+, Mg2+, Na+,
az anionok közül a HCO3-, SO4-2,
és a Cl- fordulnak többnyire
elő és ezek koncentrációja általában több mint 5 mg· l-1. Általában kisebb koncentrációban
fordulnak elő a K+, Fe2+, Fe3+,
F-, B-, NO3- és CO3-2. Ezeken kívül nyomokban még más
elemek is előfordulhatnak, de 0,1 mg· l-1-nél kisebb
koncentrációban.
Mérhető az elektromos vezetőképesség
is, melynek értéke 0-1 mS· cm-1 között
változnak.A főbb szennyező anyagok a
talajvízben a
nitrát, a nehéz fémek, a néhány nyomokban levő
nem fémes és
szerves vegyület.
A nitrát fő forrása a mezőgazdasági
tevékenység keretében végzett műtrágyázás illetve a
szennyvíztározók. A nitrát nem kívánatos jelenléte
világszerte súlyos gondot jelent a nagyobb vízbázisok
esetében.
Bár a
nitrogén fő formája a
talajvízben a nitrát, de az oldott nitrogén vegyületek
közül az ammóniumion (NH4+), az
ammónia (NH3), nitrit (NO2-)
nitrogén oxid (N2O) és
szerves nitrogén formájában is előfordulhat.
A nitrát a felszínen, a
feltalajban és a sekély altalajban elhelyezett nitrogénben
gazdag hulladékokból illetve szennyvízből is származhat. Az
átalakulási folyamat rendszerint a talajvíz fölötti
talajzónában játszódik le, ahol szervesanyag és oxigén bőségesen
van jelen (35. ábra).
Az átalakulást követően a
nitrát az a forma, amely a talajvizet szennyezi. Ennek oka, hogy
koncentrációt nem korlátozza az oldhatóság és a
nitrát igen mozgékony a talajvízben. Ezért általában a
talajvízzel mozog, átalakulás nélkül, és minimális vagy
nincs késleltetés.
Az utóbbi években a toxikus
nehézfém ionok a talajvízben való mozgása került az érdeklődés
középpontjába, különösen azok, amelyek maximális
megengedett mennyisége az ivóvízszabványokban is szerepel.Így az Ag+, Cd2+, Cr6+, Cu2+,
Hg2+, Mn2+ és Zn2+. Ezek koncentrációja a talajvízben
ritkán haladja meg a megengedhető határértéket. A
koncentráció a forrástól és a kémiai környezettől függ.
A szennyezett talajvízben ezek koncentrációja általában 1 mg· l-1
alatt van. Az alacsony koncentráció oka az ásványok és amorf
vegyületek oldhatósága és az anyagásványokon vagy a vas
illetve mangán hidroxidokon,
illetve szerves anyagokon történő adszorpció. Így a
nehézfémek koncentrációját az oldhatóság és az
adszorpciós folyamatok befolyásolják.
A nem fémes szennyezők közül
egy néhányra különös figyelmet fordítanak a talajvíz
vizsgálatokban. Ilyenek a szén, a klór, kén,
nitrogén, fluor, arzén, szelén, foszfor és a bór.
Oldott formában a szelén, a
klór és a kén a legtöbbször természetes és szennyezett
talajvízben jelentős mennyiségben fordul elő.
Valamennyi talajvíz tartalmaz természetes eredetű oldott szervesanyagot. Ezek a vegyületek
általában a humin illetve fulvó savak, amelyek a víz minősége
szempontjából nem jelentősek.
Az emberi tevékenységből származó
szerves vegyületek nagy gondot okoznak.
A szerves vegyületek változatossága igen jelentős. A mesterséges szerves anyagok száma
megközelíti a 2 milliót. A gond, hogy ezek jelentős része
ellenáll a biológiai lebontásnak. Több mint 1200 szintetikus
vegyületet határozzák meg az ivóvíz ellátás keretében.
A szerves vegyületek a peszticidek használatából, a szennyvíztározókból, a kőolajszármazékok
tárolásából, szállításából származhatnak.
További kivonatok a következőről A szennyezők típusai