A vízminőség
szabályozás
része mind a vízgazdálkodásnak, mind a
környezetgazdálkodásnak. Ez azt
jelenti, hogy a vízminőség
szabályozás
az összekötő kapocs szerepét tölti be a
vízgazdálkodás és a környezetgazdálkodás között.
A vízgazdálkodás a társadalom
vízigényének mennyiségi követelményét hivatott
biztosítani, tehát hogy a víz a
felhasználás helyén,
megfelelő időben és a
szükséges mennyiségben
álljon rendelkezésre.
A vízigényeknek azonban van
egy minőségi oldala is, ami azt jelenti, hogy a víz a
felhasználás helyén a szükséges időben nemcsak a szükséges
mennyiségben, hanem a fogyasztó által megkívánt minőségben
álljon rendelkezésre.
Ez utóbbi e mennyiségnél lényegesen bonyolultabb feladat
megoldását jelenti, ugyanis a
vízminőséget jellemző paraméterek közül a felhasználás
céljától függően más-más paraméter, eltérő határértékekkel
kerül előtérbe.
Ennek megfelelően a vízminőség
szabályozás/védelem feladata a társadalmilag elismert
vízszükségletek megkívánt minőségi szintjének műszaki,
gazdasági és jogi eszközökkel oly módon való kielégítése,
hogy az az emberi
tevékenységekkel és a természeti tényezőkkel mindehhez
összhangban álljon.
A fejlett iparral, mezőgazdasággal
és kommunális háttérrel rendelkező országokban a folyamatos
szennyezéssel terhelik a természetes vizeket, ezért ezek minősége
nem felel meg a természetes vizektől elvárható minőségnek.
Ha ez a terhelés egy bizonyos szint (terhelhetőség) alatt van,
akkor ezek öntisztuló képessége lehetővé teszi ennek a kedvezőtlen állapotnak a
megszüntetését. Ezért lényeges az adott vízfolyás
terhelhetőségének ismerete.
A vízminőség szabályozás egy
dinamikus változást jelent, amely akkor hatékony, ha a
befogadó vízkészlet, illetve a terhelés mennyiségi és minőségi
paramétereit folyamatosan ismerjük.
A következőkben tekintsük át
a vízminőség szabályozás műszaki, jogi és gazdasági
eszközeit.
További kivonatok a következőről A vízminőség-szabályozás