Az évezred végéig
megfogalmazott feladatok közül legsürgősebbnek
Az EU határértékek
átvétele tűnik, mert a hazai előírások sok területén
ellentétesek ezekkel, egyes kívánalmak szigorúbbak, mások
enyhébbek.
Az 1990-es szennyvíz- és csatornabírságot kiszabó
határozatok elemzése alapján megállapítható, hogy az ipar
bocsátotta a felszíni vizekbe a kémiailag oxidálható szerves
szennyezések 47, a zsírok-olajok 14 és az
ammónia-ammóniumion terhelések kereken 10%-át ennek 36, 46,
illetve 20%-át a közcsatornahálózaton keresztül. Az ipari
termelés visszaesésével
ezen arányok minden bizonnyal változtak az ipar
javára. Csak egyértelmű elvárások megfogalmazása után
várható, hogy a folyamat ne billenjen vissza. Így - a KM-mel
közösen - kell megfogalmazni ezt a fontos műszaki szabályozást.
A települések sorában messze kiemelkedik a főváros terhelése. A kémiailag
oxidálható szerves szennyezés 37, a zsírok-olajok 50 és az
ammónia-ammóniumion terhelés 22%-a innen származott. Öt
további nagyváros - Miskolc, Győr, Debrecen, Szeged és Pécs
- a terhelések előbbi sorrendjében 13,16 és 11%-al részesedett. A nagyvárosok
szennyvíztisztítása
tehát indokoltan kap elsőséget és ez a
közeljövő vízminőségi javulásának is alapfeltétele.
A szennyezések következtében
fontos vízfolyásokat az eurtofizáció veszélyezteti. Ennek
megelőzése
érdekében szükséges teendők:
megoldani a szennyvizek hatékony foszformentesítését
a dél-pesti
szennyvíztisztító telepnél, a
nyíregyházi szennyvíztisztító telepnél, a
kisvárdai szennyvíztisztító telepnél, a miskolci és
debreceni szennyvíztisztító telepeknél
a kisvízfolyások minőségének
védelme érdekében fokozni a szennyvíztisztítás
hatékonyságát Kaposváron, Salgótarjánban,
Gyöngyösön, Hatvanban, Sopronban és Békéscsabán
bővíteni a veszprémi
szennyvíztisztítót, s itt elsősorban hatékony
nitrogén eltávolításra lenne szükség (Sárvíz-malomcsatorna)
a Duna-Tisza közén
hatékony szennyvíztisztítókat létesíteni
(Kecskeméten, Cegléden, Nagykőrösön,
Kiskunfélegyházán, stb.), hogy a kisvízfolyások
vízminősége javuljon.
A felszín alatti vízkészletek
műtrágya használatból eredő elszennyeződéseknek
intenzitása - 1979 után a műtrágya használat stagnálása,
majd az utóbbi 2-3 év utáni visszaesése miatt - mérséklődött.
Ezzel szemben sérülékeny földtani környezetű vízbázisok
vízgyűjtőin ezres nagyságrendben vannak pontszerű
szennyezőforrások (hulladéktárolók,
olajtárolók, ipari és katonai létesítmények,
csatornázatlan települések, stb.). A szennyeződés a
talajvízkészleten keresztül jut a mélyebben lévő rétegvizekbe.
A szennyezőforrások a karsztvizek esetében különösen
veszélyesek, ahol a víztartó
kőzetnek nincs szennyezés megkötő képessége. Ezért a
felszín alatti vizek minőségének védelmével kapcsolatosan
az Ivóvízbázis-védelmi Cselekvései Program következetes
végrehajtása, a csatornázás intenzív fejlesztése a feladat,
valamint ki kell fejleszteni
a műtrágya hasznosításának környezetvédelemmel és földművelésüggyel
összehangolt módszereit.
A vízminőségi kárelhárítás
eseteinek az utóbbi években bekövetkezett csökkenéséből
nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a rendkívüli
szennyezések száma kizárólag a megelőző intézkedések
hatékonyságának növekedése miatt csökkent. Ennek a
jelenségnek egyéb okai is vannak, pl.:
a súlyosan szennyező nagy
állami üzemek egy részének leállítása
az átalakult gazdasági és szervezeti viszonyokhoz
alkalmazkodó szabályozás hiánya (tehát a
regisztráció elmaradása)
a hatásköri viták következtében kialakult
bizonytalanságok (csak a följegyzett eseteket
csökkentik).
Joggal remélhető azonban, hogy
a gazdaság strukturális átalakulását ismét fejlődés fogja
követni, a szabályozás és a hatáskörök konszolidálódnak.
Ez egyrészt új veszélyforrások megjelenését, másrészt a
vízvédelmifegyelem megszilárdulását hozza magával, tehát
a közeljövőben újra számolni lehet a regisztrált
szennyezések számának és az esetek súlyosságának átmeneti
növekedésével.
A cél a vízminőségi
kárelhárítás hatékonyságának növelése, aminek
érdekében a következő intézkedések szükségesek:
A vízügyi és környezetvédelmi hatósági és
szakhatósági tevékenység szerves részévé kell
tenni a rendkívüli szennyezések megelőzését szolgáló
létesítési, üzemeltetései és védekezési
feltételek kimunkálását, előírását és ellenőrzését.
Kategorikusan el kell határolni az állami - ezen belül
a vízügyi, környezetvédelmi és polgári védelmi-,
az önkormányzati és vállalti (tulajdonosi) feladatokat, ugyanakkor létre
kell hozni az együttműködés mechanizmusát.
Érvényesíteni kell azt az
alapelvet, hogy a védekezés költségeit minden esetben
a szennyezők viseljék. Külföldi eredetű szennyezések
költségmegtérítésének feltételeit a határvízi
egyezményekben kell rendezni.
Az állami és
önkormányzati feladatkörbe tartozó védekezési
tevékenység átmeneti, végleges és gyors
finanszírozása érdekében megfelelő nagyságrendű,
rugalmas intervenciós keretet kell létrehozni.
Fejleszteni és pótolni kell a védekezés eszköz- és műszaki létszámbeli
feltételeit. Ezen belül biztosítani kell az üzemi és
területi tervek korszerűsítését, a védelmi helyek
és létesítmények megépítését, az
eszközállomány új célgépekkel történő kiegészítését.
További kivonatok a következőről Vízminőség-védelem