A szennyvíztisztítási
rendszer az érkező szennyvíz minőségétől és az
elhelyezés módjától függő, összetett fizikai,
kémiai és
biológiai folyamatok vezérlésére alkalmas különbözően
kialakítható, de egységes technológiai rendszer.
A
szennyvizek tisztításához
azokat össze kell gyűjteni, a keletkezés helyén vagy attól
távol mesterséges vagy természetes tisztító berendezésekben
kell a befogadó vízminőség igényeit kielégítő
tisztítást végrehajtani.
A szennyvízelvezetés magába foglalja:
a gyűjtést (csatornarendszer),
a kezelést
(előtisztítás, tisztítás),
az elvezetést és az elhelyezést.
A továbbiakban ezt a hármas tagolást követjük az
ismeretek átadása során.
A csatornázási rendszereket
különböző szempontok alapján csoportosíthatjuk. Amennyiben
a gyűjtés jellege alapján csoportosítunk,
megkülönböztethetünk egyesített és elválasztott rendszerű
csatornát, Egyesített rendszerről beszélünk, ahol a
szennyvizet és a víztelenítendő területre lehullott
csapadékvizet közös csatornahálózatban szállítják, és Elválasztott
a rendszer, ahol a szennyvizet
külön szennyvízcsatorna látja el, és a csapadékot külön
csapadékcsatorna vezeti el. A kettő kombinációjaként
úgynevezett vegyes rendszer jön létre. A
szennyvíz csatornahálózaton belüli áramlási viszonyait
tekintve gravitációs és kényszer áramoltatású csatornákat
különítünk el. A gravitációs csatornákban a szennyvíz a gravitációs erő
hatására az esés irányában mozog, míg a kényszer
áramoltatású csatornák esetében megkülönböztetünk
nyomócsatornát, ahol a csatornahálózatra telepített átemelők biztosítják a
szennyvíz továbbjuttatását. A kényszer áramoltatású
rendszerek közé tartozik a több átemelős csatornarendszer, a
nyomócsatorna rendszer mellett, ahol a hálózat egyes
szakaszain a fajlagos kis lejtés miatt szükség van több átemelő beépítésére. A nyomás
vagy vákuum alatt működő csatornák alkalmazása a magas
kivitelezési és üzemeltetési költségek miatt csak
speciális esetben kerül alkalmazásra.
A
csatornahálózat keresztszelvény kialakítása alapján
nyílt felszíni árokhálózat, felszín közeli zárt
csatornahálózat, zárt csatornahálózat és mély
csatornahálózat kerülhet kialakításra.
A nyílt szelvényű felszíni
árokban csak csapadékvíz és biológiailag tisztított
szennyvíz vezethető, a környezetre veszélyes szennyvizeket
csak zárt csatornahálózatban szabad vezetni.
A csatornahálózatba bevezetett szennyvizeket eredet szerint
házi vagy háztartási szennyvizekre és ipari szennyvizekre lehet
osztani. A két szennyvíztípus a háztartások
vegyszerfelhasználásának növekedésével, illetve a helyi ipari víztisztítás
fokozódásával minőségileg közelít egymáshoz. Ezen túl az
egyesített rendszerekbe locsolóvizek, öntözővizek, talaj és
forrásvizek, csapadékvizek is bekerülhetnek.
A csatornahálózat méretezésénél figyelembe kell venni az
adott területről lefolyó
szennyvíz mennyiségét. A csatornahálózaton egy nap alatt
lefolyásra kerülő házi szennyvíz mennyisége kevesebb, mint
a területen, ugyanazon a napon elfogyasztott vízmennyiség. Az
elfogyasztott vízmennyiség egy része ugyanis
öntözővízként, locsolóvízként
stb. kerül felhasználásra. A felhasznált víz mennyisége
függ a terület beépítési szerkezetétől attól, hogy kertes
beépítésről, vagy blokkos lakóépületekről van-e szó.
A lefolyásra kerülő szennyvíz
mennyisége a nap különböző óráiban ciklusosan változik.
Ez függ a lakosság szokásaitól, illetve az ingázók
számától. az adott településen. Általában 150 l/lakos/d
szennyvízmennyiséggel kell számolni, ahol a számításba
veendő lefolyási idő 14 óra. A vidéki városokban, illetve
azokon a területeken, ahol a
fürdőszoba ellátottság esetleg kisebb, a szennyvíz
mennyisége, 100 l/lakos/d és a lefolyási idő 12 óra. Ebben
az összegyűlt szennyvízben közel átlagosan 54 g/fő/d BOI5
szerves anyagterhelést vehetünk számításba.
Természetesen, ipari szennyvizek esetében a biológiai oxigénigény alapján
mért szerves anyagterhelés mellett a KOI/BOI aránnyal
jellemezhető lebonthatóságot is figyelembe kell venni.
Azoknál a szennyvizeknél, ahol a KOI:BOI5 arány 8-nál nagyobb
sok, nehezen bontható szintetikus szerves szennyezéssel
kell számolni.
A különböző településeken
és lakótelepeken keletkező házi szennyvizekben lévő
szennyeződések fajtái alapvetően megegyeznek, arányuk
azonban jelentős mértékben eltérhet egymástól. Amennyiben a
házi és az ipari szennyvizek együtt kerülnek
bevezetésre, az eltérés még nagyobb.
A tisztítás szempontjából a
házi szennyvizekben lévő szennyeződéseket az alábbiak
szerint csoportosíthatjuk:
Úszó szennyeződések,
halmazállapot szerint folyékonyak vagy szilárdak, a
szennyvíz felszínén úsznak általában.
Ülepíthető
lebegőanyagok, a kolloidálisnál nagyobb
szilárdszemcsék, ezek lehetnek szerves és szervetlen
formájúak.
Nem ülepíthető
lebegőanyagok közé azokat a szerves és szervetlen
kolloidális méretű szemcséket soroljuk, amelyek a
Brown-féle mozgást végeznek.
A szennyvízben oldott
szennyeződések valójában szerves vagy szervetlen
vegyületek és elegyek, amelyek mechanikai módszerekkel
nem változtathatóak.
Görgetett szennyeződések,
amelyek a csatorna fenekén a szennyvíz mozgási
energiája következtében jut tovább a
befogadóig, illetve azt tisztító telepig.
A háztartási szennyvizekkel
ellentétben az ipari szennyvizek minősége igen nagy
változatosságot mutat. Különösen az ipari
szennyvizek esetében kell hangsúlyozni azt, hogy a káros
hatóanyagokat tartalmazó
szennyvizeket semmiképpen nem szabad a közcsatornába engedni,
hanem azokat az ipari üzem területén kialakított speciális
szennyvíztisztítási technológiáknak kell alávetni, míg az
onnan kikerülő tisztított szennyvíz minősége a
közcsatornába beengedhető értékeket eléri.