A csepegtetőtestes tisztításkor
a szennyvizet egy mozgó-forgó elosztó rendszer a csepegtetőtest
felszínére egyenletesen szétosztja. A csepegtetőtestre kerülő
szennyvíz egy része gyorsan mozog a makropórusokban, azonban a
szennyvíz legnagyobb része a maradék a biológiai
hártya felszínén lassan halad illetve csepeg lefelé.A BOI5 eltávolítás
a gyors mozgású szennyvízből bioszorpció és koaguláció
révén a lassú mozgású szennyvízhányadból pedig
az oldott komponensek fokozatos lebontása révén a biológiai
hártyában jön létre.
A csepegtetőtest szilárd
porózus,
nagy felületű anyagon megtelepülő biológiai
hártya, a biofilm segítségével bontja le jó hatásfokkal
ülepített szennyvíz lebegő, továbbá kolloidális és oldott
szennyeződéseit. A szennyvíz oldott szennyezőanyagai és az
oldott oxigén a biológiai hártyában az asszimiláló
mikroorganizmusok környezetébe diffundál. Eközben
sejthártyatömeg keletkezik. A hártya vastagsága függ az aerob réteg alatti anaerob
rétegtől
is. A biológiai hártyában általában a hártya
felszín közeli térben heterotróf baktériumok, a hártya
mélyén pedig autotróf baktériumok vannak jelen.
A hártya felső terében
magasabb rendű mikroorganizmusok, pl. gombák (Fusarium,
Oospora) is megtalálható. Esetleg algák is megtelepedhetnek a
csepegtetőtest tetején. A csepegtetőtesteket a terhelés
alapján 3 fő csoportra oszthatjuk a szennyvíz BOI5
értéke szerint:
Kis terhelésű csepegtető
testek, 150-200 g BOI5/m3 d.
Nagy terhelésű csepegtető
testek 750-1100 g BOI5/m3 d
Igen nagy műanyag töltésű
csepegtető testek 1000-3000 g BOI5/m3
d.
A 3 féle rendszer technológiája
között lényeges eltérés van és tulajdonképp alkalmazási
területük is eltérő.
A kis terhelésű
csepegtetőtest viszonylag egyszerű, megbízható rendszer a
rávezetett változó minőségű szennyvizet is gyakorlatilag
állandó minőségűvé tisztítja. Általában állandó
hidraulikai terhelésű, melynek biztosítása nem
recirkulációval, hanem adagoló szifonnal történik. A
legtöbb kis terhelésű csepegtetőtestben csak legfelső
0,6-1,2 m magasságban van nagy mennyiségű hártya. Ha a
szennyvíz adagolások között 1-2 óránál hosszabb időszak telik el, akkor a tisztítást
károsan befolyásolja a nedvességhiány. Kis terhelésű
rendszer jellemzője a szagprobléma, amely az elégtelen
lebontás velejárója. A kis terhelésű csepegtetőtestek
kialakítása többféleképpen elvégezhető. Kisebb méretek esetében magas építményhez
hasonló, akár téglából épített négyszögletű
építményben lehet elhelyezni a töltőanyagot, amely
általában természetes bazalttufa, vagy nagyolvasztói porózus
válogatott salak. Újabban mesterséges műanyagból öntenek,
préselnek nagy felületű
elemeket, amely természetes anyagok helyettesítésére
képesek. Nagyobb berendezéseknél az oldalfal rendszerint
monolit vagy idomokból készített kör alaprajzú vasbeton fal,
amelyen a vízelosztást ún. forgó Segner kerék szerű
permetező végzi. A
forgókaron a kerület felé fokozatosan sűrűsödő lyukkiosztású
keret 2 vagy 4 karja, a tengely körül kialakított
elágazásból nyeri az odavezetett gravitációs vagy
szivattyúzott szennyvizet.
A nagy terhelésű
csepegtetőtest esetében a nagyobb fajlagos terheléssel recirkuláció párosul, azaz
oxigéndús tisztított szennyvizet visszavezetik a test töltőanyagára,
amely biológiai hártyából a kevésbé életképes részt
folyamatosan leöblíti. Szükség van utóülepítőre, amely
ún. humusz iszapot visszatartja. Ennyivel tehát összetettebb a működése, mint a kis
terhelésű csepegtetőtesteké, és emiatt mindenképpen
energiaigényesebb is a rendszer, bár lényegesen kevésbé,
mint az ún. eleveniszapos rendszerek. A csepegtetőtestek anyaga
itt is a víz elvezetésére és a levegő bevezetésére alkalmas fenékidomon nyugszik.
Fala szinte mindig monolit vagy előre gyártott elemekből készült
vasbetonfal, műtárgy általában kör alakú. Itt is a víz
szétosztását forgó permetezők végzik. A hazai gyakorlatban
alkalmazott utóülepítő, amely a rendszerhez kapcsolódik legtöbbször függőleges
átfolyású tölcséres dortmundi medence. Az iszapot itt is el
kell távolítani az utókezelés során. A recirkulációt a
szennyvíz, a tisztított víz, a csepegtető testre vezetendő
kevert víz koncentrációjából lehet meghatározni az
alábbiak alapján:
ahol
R – a recirkulációs arány, vagyis a recirkuláltatott
vízmennyiségnek és a tisztítandó vízmennyiség nappali
átlagának hányadosa
S0 – az előülepített
szennyvíz BOI5 koncentrációja g/m3-ben.
S1 – a csepegtetőtesttel
vezetett, tehát recirkulácival higított szennyvíz
koncentrációja g/m3-ben.
Se – az elfolyó
víz megengedhető BOI5 koncentrációja g/m3-ben,
A test ajánlott magassága 3-4 m.
Valamennyi nagy terhelésű
csepegtetőtest esetében a recirkuláció a viszonylag állandó
hidraulikai terhelés biztosítását a kedvezőbb oldott oxigén
ellátást szolgálja. A nagyobb szerves anyag terhelés azonban
eleve kizárja nitrifikáló baktériumok jelenlétét a
csepegtetőtest alsó részében.
A műanyag töltésű
csepegtetőtesteket, amelyeket a terhelés nagyságából következően szuper
terhelésű csepegtető testeknek is hívnak, a műanyag töltet
nagy fajlagos felülete miatt nagy koncentrációjú, pl.
élelmiszeripari szennyvizek tisztítására alkalmas. A töltőanyag
kialakítása a hagyományostól eltérő tulajdonsága miatt némileg különböző,
oldalfala - mivel a töltet nem támaszkodik neki egészen könnyű
szerkezet lehet (pl. műanyag hullámlemez, acél vagy
vasgerendákkal megerősítve). A fenék kialakítása hasonló
az előzőekhez pl. 20 cm magas, kis lejtésű, sima fenéklemezre felfekvő, egymástól 20-25 cm-re
elhelyezett vasalt betongerendák, amelyek között a víz
lefolyására és a levegő beáramlására is van elég hely. A
gerendák köze az oldalfal nyílásaihoz csatlakozik, amelyen
lévő nyílások folytathatók vagy esetleg elzárhatók a téli lehűlés ellen védve a
rendszert.
További kivonatok a következőről A csepegtetőtestes szennyvíztisztítás