Hogy Istent mennyire vonhatjuk felelőségre, mindazért ami velünk történik, igazán elgondolkodtató. Isten milyen szinten és
hogyan befolyásolja életünk? Véleményem szerint sokkal kevesebbet tudunk Istenről, mint amennyit ő feltár nekünk magáról. Isten életútja történelmünk folyamán nagy utat tett meg. Isten több ezerféle képben mutatkozik meg, és mutatkozott meg, de ezek az Istenképek sajnos inkább az ismeretlen erőre összpontosulnak. Isten jónak, rossznak, halottnak tünik fel a történelmünkben. Igazából hogy ki is, Isten az alkotó munkája alapján lehetne megitélni. Igen Isten alkotott, és még mindig alkot. A müvészt alkotása után itéljük meg. Isten is müvész. Létrehozott egy hatalmas, misztikus, színes, és sokoldalú Univerzumot. Az Univerzum összes részlete arról árulkodik, hogy hogyan is gondolkodik maga a megalkotója.
Sokat foglalkoztatott az a kérdés, hogy Isten milyen szinten befolyásolja életünket. Ahhoz, hogy megismerjük Istent, ismernünk kellene lelki állapotát. Az én tapasztalataim, meglátásaim szerint, Isten közvetlenül, vagyis, nem egészen jelenlévőként befolyásolja életünket. Fő kiindulási pontom a következetesség. Azt vizsgáltam meg, hogy mennyire következetes az Univerzum. Ha feldobok egy követ a levegőbe, visszaesik, akárhányszor is próbálkozom, az eredmény ugyan az. Mit is jelent ez? Ez azt jelenti, hogy, ha az Isten tényleg megakarná mutatni hatalmát, illetve félelmet akarna kelteni bennem, a kő a levegőben megállna. Isten elvárná tőlem, hogy alázatosan könyörögjek, hogy lehulljon hozzám. De a valóság mást mutat. A kő akárhányszor feldobom, mindig visszaesik. Tehát isten sem nem makacs, sem nem erőfitoktató. Mi volna, ha a kő leesne, de csak néha. Az azt jelentené, hogy Isten sem tudja mit csinál, vagy nagyon is tudja. Csak játszadozik velem. De a kő mindig visszaesik, tehát Isten nem az a tipus aki erejét mutogatná, hogy félelelmet keltsen, ugyanakkor megbizható, következetes. Isten nem teljes részvevőként befolyásolja életünk, igy szabad teret enged saját akaratunknak. Ha feldobom a követ és a fejemre esik, vajon ki a hibás? Isten vagy én? Bizonyára én. Hiszen, sejtettem, hogy a fejemre fog hullni a kő, amikor pontosan a fejem fölött dobtam fel. Ha másképp dobom a követ, bizonyára nem esik a fejemre. A sorsunk is éppen igy alakul. Ha valami rosszul alakul életünkben, azért Isten nem személyesen felelős, oda kellett a mi saját akaratunk is. Ha a kő a fejemre esik, magamat kell vádolnom. Hisz a kő esését, akár csak sorsomat én, mi választjuk meg…