Miközben abban reménykedünk, hogy más naprendszerekben is az élet nyomaira bukkanunk, kiderült: saját bolygónk élővilágát
sem ismerjük elég alaposan. A közelmúltban olyan ellenálló egysejtűeket fedeztek fel, melyek rettenetesen mostoha körülmények között is megélnek. Az egyszerű életformák talán más égitestek sokkal zordabb klímáját is képesek elviselni.
AZ ÉLETTEL ÁTJÁRT BOLYGÓ
Azt hiszed, a földi élőlények többségét a saját szemeddel is láthatod? Nagyon tévedsz! Ha egy hatalmas mérleg egyik serpenyőjébe tennénk például a fákat, a lágyszárú növényeket, a rovarokat és a gerinces állatokat, a másikba pedig bezsúfolnánk az összes egysejtűt, baktériumot, bizony a sok pici élőlény felé billenne a mérleg nyelve! Ezek az egyszerű életformák jelen vannak a legmagasabb hegycsúcsokon, a legmélyebb óceáni árkokban, a
föld legszárazabb és leghidegebb pontjain és a földkéreg több kilométeres repedéseiben is. Bolygónk minden négyzetcentiméterét beborítják, és talpunk alatt több kilométeres mélységben átjárják a Földet.
TÚLÉLNI A LEHETETLENT: EXTREMOFILEK
Azokat az egysejtűeket, amelyek képesek elviselni a szélsőséges körülményeket, extremofileknek nevezzük. Például az olaszországi Vulcano-szigeten ismerünk olyan baktériumokat, melyek 113 Celsius-fokos hőmérsékleten is megélnek. Mások olyan savas közegben érzik jól magukat, amely a kezünket már szétmarná. Megint mások kibírják az emberre veszélyes radioaktív sugárzás kétezerszeresét.
Mérgező fémek, ezerszeres nyomás, tömény sóoldat, kövek belseje: ilyen körülmények között egy átlagos élőlény nem sokáig maradna életben, ám némely extremofil egysejtű épp itt találja meg a számítását. A leghíresebb példányaik még a világűrt is megjárták.
A gyönyörű színek nehézfémek és más mérgező anyagok kiválását jelzik. Az észak-amerikai Yellowstone park gejzírtava mégis tele van élettel.