Az ókori templomgazdaság A Homo erectus sapiens, a felegyenesedett és gondolkodásra képes ember végleg kivált a főemlősök evolúciós ágából, és eljött az ideje, hogy megkezdje civilizációs fejlődését. Hosszú évezredeken át a természeti erők kiszolgáltatott, gyakran éhező, fázó, félállati sorban élő lénye volt. Fák, bokrok, barlangok oltalmában élt, attól függően, hogy milyen területen élt, halászott, vadászott, gyűjtögetett. Egyes feljegyzések szerint ínséges időkben előfordult az emberevés is. Nagyon nehéz sora lehetett, hiszen gondolkodása, érzelmei már kiemelték az állati sorból. Szenvedését valószínűleg nagyrészt felfogta. A földi ember megjelenésével egy időben valami különös dolog is történt itt a Földön. Megjelent egy magas
kultúra – előzmények nélkül, a semmiből. Máig a történelem legnagyobb rejtélye az ősi sumér kultúra megjelenése. Körülbelül olyan rejtély a történelemben, mint az a bizonyos „hiányzó láncszem” a biológia tudományában: hogyan jött létre, minden átmenet nélkül, szerves anyagok halmazából az első szervezett, önálló életre képes sejt? A történelmi kérdés az: hogyan, honnan jött elő, minden átmenet nélkül, embercsoportok halmazából a szervezett, civilizált társadalom? Ez a két nagy rejtély máig megoldatlan. Mindét témának elég nagy az irodalma, és napjainkban újabb és újabb biológiai, régészeti és geológiai leletek késztetik tudásunk újra-értékelésére a tudósokat. Mindenesetre tény az, hogy a mezopotámiai kultúra megjelent, és az emberi fejlődés bölcsője lett. Bárki vagy bármi vetette el az első gabona magvakat, ültette el az első gyümölcsfát, vagy kerítette el az első háziállatot – heroikus munkát kellett, hogy végezzen. Az első kertek
mezopotámia északi és keleti részein, hegyes vidékeken, mint például a Zagrosz
hegység oldalában, jöttek létre, vadállatoktól és ellenséges embercsoportoktól védett helyeken. A hegyek déli lejtőin megkezdődött a teraszok kiépítése, a teraszos földművelés. Másodok lépésként – itt valószínűleg évszázadok telhettek el – le kellett menni a sokkal bőtermőbb területre, a nagy folyók völgyébe, a Tigris és az Eufrátesz, vagy ókori neveiken Idaglat és Buránum hordalék talajára. Először le kellett csapolni a mocsarat. A két nagy folyó völgye akkoriban még nem volt így elsivatagosodva, ahogy napjainkban Irak területe, hanem egész Dél-Mezopotámia, a folyó-óriások deltavidéke, mocsárvidék volt. A mocsarak lecsapolása komoly mérnöki feladat. Kik lehettek azok, akik ezt képesek voltak a semmiből, eszközök, és látszólagos megelőző tudás nélkül elvégezni? Ez az a bizonyos terület, ahonnan származtatjuk nemes gabonaféléinket: búzát, tönkölyt, kétsoros árpát, - sok bőtermő gyümölcsöt: datolyát, fügét, almát, gránátalmát - és zöldséget: hagymát, fokhagymát, salátát, répát, uborkát, borsót, lencsét. A házi állatok közül a juh, a kecske, a szarvasmarha, a sertés háziasítása is itt ment végbe. Tartottak gazellát, félvad juhot is. Mezopotámiában széleskörű volt a szamár használata: szamárfogattal utaztak, szamár dolgozott a földeken. Kezdetben a gazdaságok az északi hegyek déli lejtőin, esős gazdálkodással múködtek, ami azt jelenti, hogy az esős évszakhoz igazították a növénytermesztés, a vetés időszakait. Később létrejöttek a folyó menti gazdaságok, csatornás öntözéssel. Hogyan is néztek ki ezek a termelő egységek? Az ókorban nem volt elválasztható egymástól a szakralitás és a mindennapi élet. Az első mindig Isten volt, és az isteni hierarchia. Mert tudták az emberek, hogy onnan kerültek ide a Földre, és oda vágytak vissza. Ezért minden emberi település szíve a templom volt. A templom szívéhez, az áldozati oltárhoz sok – általában 7, 49, vagy annak többszöröse – lépcső vezetett fel. Középen mindig égett a tűz, amelyet gondosan őrizetek. Ez természetesen nem hétköznapi tűz volt, hanem szent, Istennek szentelt tűz. Mert a templomgazdaságok létrehozói - bárkik is voltak ők – nagyon jól ismerték a valaha elhagyott isteni világot. Szó sem volt itt többisten hitről vagy valami démoni hitről. A legrégebbi ősök jelképe az ibolya színű kereszt volt. A templom körül alakították ki a szántóföldeket, gyümölcsös és zöldséges kerteket, és ezt a komplexumot nevezték templomgazdaságnak. A gazdálkodáson kívül ez volt az oktatás helye is. A diákoktól elvárták, hogy hazatérvén folytassák a gazdáldodást. Így terjedt a földművelés és az állattenyésztés tudománya. Komoly kutatómunka is folyt a templomgazdaságban. Kutatták az időjárás változásait. Kutatták a növénynemesítés és termesztés, az állattartás és tenyésztés, az építkezés, a térkialakítás módjait. Olyan magas mezőgazdasági kultúrát hoztak létre, amely egész Földünkön meghatározta a további fejlődés menetét, és a későbbi, bár még mindig ókori időkben kialakulhattak a híres függőkertek, mint amilyen a babiloni korban Szemirámisz királyné kertje is volt, fejlett öntözési technikával. Ma már csak feltételezett helymeghatározás alapján sejtjük, hol lehettek ezek a függőkertek.
Évezredek eteltek el, azóta a birtokviszonyok, a földhasználat lehetőségei koronként változtak Földünkön. A föld művelésének módja, az állatok tenyésztésének módja viszont lényegében nem változott. Földi életünk alapja a növénytermesztés és az állattenyésztés - és minden más fejlődés csak erre épülhet.
További kivonatok a következőről Az ókori templomgazdaság