Arvisúra-Igazszólás

Az ókori templomgazdaság Legújabb geológiai és régészeti ismereteink szerint valamikor 200 ezer-250 ezer évvel ezelőtt alakulhatott ki a mai ember végleges formája. A Homo erectus sapiens, a felegyenesedett és gondolkodásra képes ember végleg kivált a főemlősök evolúciós ágából, és eljött az ideje, hogy megkezdje civilizációs fejlődését. Hosszú évezredeken át a természeti erők kiszolgáltatott, gyakran éhező, fázó, félállati sorban élő lénye volt. Fák, bokrok, barlangok oltalmában élt, attól függően, hogy milyen területen élt, halászott, vadászott, gyűjtögetett. Egyes feljegyzések szerint ínséges időkben előfordult az emberevés is. Nagyon nehéz sora lehetett, hiszen gondolkodása, érzelmei már kiemelték az állati sorból. Szenvedését valószínűleg nagyrészt felfogta. A földi ember megjelenésével egy időben valami különös dolog is történt itt a Földön. Megjelent egy magas kultúra – előzmények nélkül, a semmiből. Máig a történelem legnagyobb rejtélye az ősi sumér kultúra megjelenése. Körülbelül olyan rejtély a történelemben, mint az a bizonyos „hiányzó láncszem” a biológia tudományában: hogyan jött létre, minden átmenet nélkül, szerves anyagok halmazából az első szervezett, önálló életre képes sejt? A történelmi kérdés az: hogyan, honnan jött elő, minden átmenet nélkül, embercsoportok halmazából a szervezett, civilizált társadalom? Ez a két nagy rejtély máig megoldatlan. Mindét témának elég nagy az irodalma, és napjainkban újabb és újabb biológiai, régészeti és geológiai leletek késztetik tudásunk újra-értékelésére a tudósokat. Mindenesetre tény az, hogy a mezopotámiai kultúra megjelent, és az emberi fejlődés bölcsője lett. Bárki vagy bármi vetette el az első gabona magvakat, ültette el az első gyümölcsfát, vagy kerítette el az első háziállatot – heroikus munkát kellett, hogy végezzen. Az első kertek Mezopotámia északi és keleti részein, hegyes vidékeken, mint például a Zagrosz hegység oldalában, jöttek létre. A hegyek déli lejtőin megkezdődött a teraszok kiépítése, a teraszos földművelés. Másodok lépésként – itt valószínűleg évszázadok telhettek el – le kellett menni a sokkal bőtermőbb területre, a nagy folyók völgyébe, a Tigris és az Eufrátesz, vagy ókori neveiken Idaglat és Buránum hordalék talajára. Először le kellett csapolni a mocsarat. A két nagy folyó völgye akkoriban még nem volt így elsivatagosodva, ahogy napjainkban Irak és Szíria területe. Dél-Mezopotámia, a folyó-óriások deltavidéke, mocsárvidék volt. A mocsarak lecsapolása nagy mérnöki feladat. Kik lehettek azok, akik ezt képesek voltak a semmiből, eszközök, és látszólagos megelőző tudás nélkül elvégezni? A válasz egyelőre várat magára, de addig is vizsgálhatjuk az eredményeket. Ez az a bizonyos terület, ahonnan származtatjuk nemes gabonaféléinket: búzát, tönkölyt, kétsoros árpát, - sok bőtermő gyümölcsöt: datolyát, fügét, almát, gránátalmát - és zöldséget: hagymát, fokhagymát, salátát, répát, uborkát, borsót, lencsét. A házi állatok közül a juh, a kecske, a szarvasmarha, a sertés háziasítása is itt ment végbe. Tartottak gazellát, félvad juhot is. Mezopotámiában széleskörű volt a szamár használata: szamárfogattal utaztak, szamár dolgozott a földeken. A gazdaságok az északi hegyek déli lejtőin, esős gazdálkodást folytattak, ami azt jelenti, hogy az esős évszakhoz igazították a növénytermesztés, a vetés időszakait. Létrejöttek a folyó menti gazdaságok, csatornás öntözéssel. Hogyan is néztek ki ezek a termelő egységek? Az embercsoportokat akkoriban valóban angyali hierarchiák vezették. Ezért minden emberi település szíve a templom volt. A templom szívéhez, az áldozati oltárhoz sok – általában 7, 49, vagy annak többszöröse – lépcső vezetett fel. Középen mindig égett a tűz, amelyet gondosan őrizetek. Ez természetesen nem hétköznapi tűz volt, hanem szent, Istennek szentelt tűz. Mert a templomgazdaságok létrehozói - bárkik is voltak ők – nagyon jól ismerték a valaha elhagyott isteni világot. A templom körül alakították ki a szántóföldeket, gyümölcsösés zöldséges kerteket, és ezt a komplexumot nevezték templomgazdaságnak. A gazdálkodáson kívül ez volt az oktatás helye is, ahol nagy odafigyeléssel nevelték az ifjúságot. Ifjúságon a saját gyermekik értendőek, de kívülről is fogadtak diákokat, a környező területek fejlődő embercsoportjait is oktatták. Egy-egy téma oktatása után hazaküldték a családjukhoz tanulóikat, hogy végezzék el a munkát a saját földjeiken, és az is elvárás volt, hogy tanítsák meg a környezetüket is a tanult fortélyokra. Ugyanígy jártak el a tolvajokkal. Ha valaki betört a templomgazdaságba és megölte az őröket, azt komoly büntetésre ítélték. Azonban, ha valaki éhezés miatt lopott, és elfogták, azt meghatározott időre a gazdaságba kényszerítették dolgozni. A büntetés leteltével pedig felpakolták élelmiszerrel, és hazaküldték a családjához, a megszerzett tudással együtt. Így terjedt a földművelés és az állattenyésztés tudománya. Komoly kutatómunka is folyt a templomgazdaságban. Kihajóztak a Nagyvízre, a jelenlegi Perzsa-öbölbe, ott kutatták az ősi Szél-asszony, vagyis az időjárás változásait. Kutatták a növénynemesítés és termesztés, az állattartás és tenyésztés, az építkezés, a térkialakítás módjait. Olyan magas mezőgazdasági kultúrát hoztak létre, amely egész Földünkön meghatározta a további fejlődés menetét, és a későbbi, bár még mindig ókori időkben kialakulhattak a híres függőkertek, mint amilyen a babiloni korban Szemirámisz királyné kertje is volt, fejlett öntözési technikával. Azóta a birtokviszonyok, a földhasználat lehetőségei koronként változtak. A föld művelésének módja, az állatok tenyésztésének módja viszont lényegében nem változott. Földi életünk alapja a növénytermesztés és az állattenyésztés - és minden más fejlődés csak erre épülhet.