A magyar szürkemarha
Summary rating: 4 stars
3 Minősítések
Látogatások:
120
szó:
300
Kiadás kelte: november 27, 2007
A magyar szürkemarháról már az általános iskola alsóbb osztályaiban is szó esik, a tankönyvekben is szerepel, mégis keveset tudunk róla. A rövid cikk ebben nyújt némi segítséget. A magyar szürkemarhát feltehetően honfoglaló őseink hozták magukkal a Kárpát-medencébe Belső-Ázsiából. Az időszámításunk előtti kínai festményeken már egyértelmsíthető az állat őse, a mainál valamivel kisebb szarvval ábrázolták. Ma a tehenek és bikák szarva 50-70 cm-es, az ököré nagyobb, akár egy méterre is megnőhet. A tehenek 550-600 kilogrammosak, a bikák 7-9 mázsásak. A magyar szürkemarha tejtermelése, viszont kiváló igavonó. Húsa ízletes. Az állatot igen intelligensnek tartják, rideg tartással tartják, igénytelen állat, betegségekkel szemben ellenálló, könnyen szaporodik. Nyelvünk számos szót őriz, amely a magyar szürkemarha tartásával kapcsolatos, például: gulya, tinógulya, meddőgulya, göböly, sőre és így tovább. Nyilván a tájszavak még nagyobb változatosságot mutatnak. Az ősi szavak egy részét ma már egyáltalán nem használjuk, több ezer éves hagyományra nyúlnak vissza. 1920 után, a trianoni Magyarországon a magyar szürkemarha állomány 33 százalék volt, 1938-ban már csak 11,5%, 1942-ben pedig csak 10. Ma 1 százalék alatti ez a szám. Elsősorban a nemzeti parkokban, Hortobágyon és Bugacon élnek, de néhány vadasparkban, gazdaságban élnek szürkemarhák.