A zárvatermők tagozata
A növénybirodalom legfiatalabb, de egyben a legfejlettebb tagozata. A zárvatermő
növények keletkezése és fejlődése szorosan összefügg az ivartalan nemzedék szárazföldi élethez való alkalmazkodásával. A zárvatermők közé nagyjából azonos arányban tartoznak fás
szárú és lágy szárú növények. A fás szárúak az ősiek. A lágy szárú növények az éghajlati változások evolúciós eredményeképp jelentek meg.
E növények szárában az edénynyalábok körben
vagy szórtan helyezkednek el. Az edénynyalábok fás részében döntő többségben tracheák találhatóak. A levelek a telómákból keletkeznek, hálózatos vagy párhuzamos erezetük van. A zárvatermők
jellegzetes szerve a virág. A spóratartókon és a vackon kívül a virág többi része levelekből fejlődött ki. Eredetileg a vacokból kinövő virágrészek száma változó. Fokozatosan olyan
virágok alakultak ki, ahol a virágtakarók körben, a többi rész spirálisan helyezkedett el. Így jelentek meg az örvös (ciklikus) virágok. Később a szélsőséges életkörülmények következtében olyan virágok is kifejlődtek, melyeknél a virágrészek száma szabálytalan. Virágtakarójuk szerint a legősibb virágok szabályosak. Később a rovarok általi megporzáshoz alkalmazkodva szimmetrikussá ill. aszimmetrikussá váltak. A virágok porzóinak száma változó. A levéllemez elvékonyodásával fokozatosan kialakult a porzó ma
ismert jellegzetes alakja, amely porzószálból, csatlóból és portokból áll.
A zárvatermők termőlevelei hosszú, megnyúlt levelekre emlékeztetnek, melyek szélei összeérnek. A fejlődés folyamán összenőttek és így kialakult a termő, amely üreges magházból áll, tetején a bibével. A magházban találhatók a magkezdemények. A megtermékenyítés után alakulnak ki belőlük a magok, míg a magházból termés válik.
A kétszikű növények jellegzetes jegyei
A kétszikű növények csíráján két, egymással szemben álló sziklevél található. Gyökérrendszerük fő- és oldalgyökerekből áll – allorizia. Az edénynyalábok körkörösen helyezkednek el a szárban. Leveleik erezete szárnyas vagy tenyeres. 5 ill. 4tagú virágaiknál az esetek döntő többségében csésze- és sziromleveleket különböztetünk meg.
A kétszikűek osztálya (Magnoliopsida)
A zárvatermő növények leggazdagabb csoportját a kétszikűek alkotják. Rendszertani besorolásuk sok alosztályt, rendet, családot és fajt foglal magába. Az egyes alosztályokba tartozó rendek és családok között rokoni és közös törzsfejlődési kapcsolatok figyelhetők meg.
A kétszikű növények jellegzetes családjai
Magnóliafélék (Magnoliaceae)
Boglárkafélék (Ranunculaceae)
Rózsafélék (Rosaceae)
Murokfélék (Daucaceae)
Káposztafélék (Brassicaceae)
Burgonyafélék (Solanaceae)
Mákfélék (Papaveraceae)Boglárkafélék
A boglárkaféléknek kétivarú virágaik vannak, melyek virágtakaróit vagy lepellevél P3+3, vagy csészelevél és sziromlevél (kettős virágtakaró – K5C5) alkotja. Ha a magházban több magkezdemény van, a termés tüsző lesz, ha pedig egy magkezdemény található, akkor makkocska termésről beszélünk. Sok alkaloidot tartalmaznak. Legtöbb képviselője a boglárka nemzetségnek van:
Gyakori a réten növő réti boglárka. Árokpartokon, vizenyős réteken találkozunk a kúszó boglárkával, ezen kívül ide tartozik még a salátaboglárka, mocsári gólyahír, berki szellőrózsa és a sötétlila sziromlevelű harangláb.
Mákfélék:
Túlnyomórészt lágy szárú növények, szőrös csészelevelekkel és tejcsövekkel. Alkaloidot tartalmaznak. Termésük tok vagy becő.
Legismertebb képviselőik:
A kerti mák – a száraz mákgubóból gyógyszert gyártanak. Ismert még a pipacs – mezei gyomnövény, valamint a vérehulló fecskefű – tejcsöveiben mérgező narancssárga folyadék van, melyet a homeopatikus gyógyászat és más gyógyászati módszerek hasznosítanak.
Káposztafélék:
Levelik tipikusan négytagúak, termésük becő vagy becőke. A káposztafélék szöveteiben idioblasztok (sejtek, melyek működése és alakja eltér a környező sejtekétől) találhatók, melyek csípős illóolajokat tartalmaznak. Ennek köszönhetik a káposztafélék jellegzetes ízüket.
Legismertebb fajok:
A termesztett fajok
közül a legismertebb a káposzta, melynek különböző alfajai ismertek: fejes káposzta, bimbóskel, fodros kel, karalábé, karfiol. Ide tartozik még a karórépa, az olajrepce, melyet magas olajtartalmú magvaiért termesztenek. Zöldségként termesztik a retket, ismert fűszernövény a torma és a fehér vagy angol mustár. A réti fajok közül jelentős a réti kakukktorma, a mezei tarsóka és a pásztortáska.
Rózsafélék:A rózsafélék családját szabályos 5tagú virágok jellemzik, lapos, csésze vagy korsó alakú virágvacokkal, rengeteg porzóval. Tüsző, aszmag, alma és csonthéjas terméseik vannak.
Nagyon elterjedtek a rózsa nemzetség képviselői:
Ismert a gyepűrózsa és a rozsdaszínű rózsa. Az erdei szamócának bemélyedt, meghúsosodott a virágvacka, melybe félig elsüllyedve található a nagyon ízletes aszmagtermés.
Fajokban rendkívül gazdag a pimpó, utak szélén, legelőkön találkozunk a libapimpóval.
Csonthéjas szedertermése van a málnának és a szedernek. A szilvának, a cseresznyének, kajszibaracknak, őszibaracknak csonthéjas termése van. Gyakori cserje a kökény. Kertekben és parkokban nő a szilva, a madárcseresznye, a meggy, a kajszibarack és az őszibarack. Almatermése van a nemes almafának, a nemes körtefának és a vadkörtének. A cserjefélék közül ismert a galagonya. Száraz területeken, erdők szélén nő a cseregalagonya.
Murokfélék:
Többnyire lágy szárú növények, apró virágaik egyszerű vagy összetett ernyőt alkotnak. Termésük ikerkaszat. A murokfélék közül a sárgarépát, petrezselymet, a zellert, a kaprot, a köményt és a pasztinákot termesztjük.
Burgonyafélék:
Jellegzetes bogyó- vagy toktermésük van. Sok gazdasági növény tartozik ebbe a családba. Ismertek például a paradicsom, a virginiai dohány, a paprika, a burgonya. Kerti és mezei gyomnövény az ebszőlő csucsor. Erdők irtásain nő a fényt kedvelő, erősen mérgező nadragulya.
Magnóliafélék:
A zárvatermő növények legrégibb családjának virágai spirális felépítésűek, a virágok szervei jelentősen megnyúlt virágtengelyen találhatók, ezen csavarmenetesen (spirál) helyezkedik el a virágtakaró. Gyakoriak felette a széles porzók (primitívebb jel), legmagasabban pedig a termőlevelek találhatók. Termésük tüsző. Parkjaink gyakori ékessége a nagy fehér virágokat hozó örökzöld liliomfa (tulipánfa).
További kivonatok a következőről A zárvatermők tagozata