Dr. Pim van Lommel, a hollandiai Rinstate korház, kardiológiai osztályának orvosa elhatározta, hogy részletesen megvizsgálja
a klinikai halálon túlesett betegeket, hogy tudományos fénybe helyezhesse az elég hadi lábon álló beszámolókat. Összehasonlitó tanulmányában több , mint 400 beteget vont be. Klinikai halálon értjük, amikor a beteg az EKG, illetve az EEG szerint sem mutat semmilyen életjelet. Vagyis sem a szive, sem az agya nem ad életjelet. Dr. Pim van Lommel és kollegáinak kutatását a következőkben összegezem. A Near Death Experience, röviditése NDE, magyar forditásban halál közeli élmény. A halál közeli élmény a kutatás szerint élénkebb 18 -62 közötti korosztályban, ezt részben a rövidtávú memóriával magyarázzák. A kutatás érdekességei közé tartoznak, hogy a klinikai halált megélt emberek 50%-a tudatában volt annak, hogy halott, 56%-a jól is érezte magát az adott állapotban, 24%-a testéből kilépve, kivülről szemlélte az eseményeket, 31%-a átment egy alagúton, 23%-a beszélt egy Fénylénnyel, 32%-a találkozott elhunyt ismerőseivel, 13%-ának lepörgött az életete maga előtt.
Lommel és kollégái szerint ámbár vannak olyan vegyületek, mint pl. az LSD melyek a halálközeli állapothoz hasonló jelenséget teremtenek, de azok a képek zavarosak, nem összefüggők, mint a klinikai halálon átesettek esetében. Másrészről, statisztikailag alátámasztották, hogy bizonyos jelenségek többsz ugyanolyan formában jelen voltak több páciensnél is, Ami még érthetetlennbbé teszi a dolgot az, hogy, ha valakinek az agya nem mutat életjelet az EEGün, hogyan képes a páciens felélesztése után elnmesélni, hogy hogyan is zajlott az újraélesztése, hol, és pontosan kik voltak jelen. Lommel doktor szerint ez csupán úgy lehetséges, ha a tudatunk és agyunk két külön helyen tartozkodik, vagyis a tudatunk nem tartozkodik a testünkben.