A globalizálódó világban, amikor
az Európai Unió, illetve az USA (sőt, bizonyos területeken Ázsia) hatása érezhető a napjainkban, hiba lenne nemzeti értékeinket nem védeni, figyelni rájuk. Így van ez történelmünkkel, népi hagyományainkkal és védett növény- és állatfajainkkal is. Gyakran idézzük ilyen témák kapcsán a legnagyobb magyarnak tartott gróf Széchenyi Istvánt, aki azt mondta, hogy addig él egy nemzet, amíg van hagyománya. Ősi magyar állatfajtáink
is a nemzeti örökség részei, köztük kiemelt szerepet kapnak a hungarikumnak minősülő állatfajok. Dr. Simicskó Istvánh az őshonos, régi magyar
állatfajták hungarikummá nyilvánítására terjesztett be több, szám szerint
eddig tizenhárom javaslatot. Eddig minden benyújtott javaslatát elutasították, egészen 2007-ig, amikor is elfogadásra került. Így őshonossá nyilvánították a magyar szürke szarvasmarhát, a magyar bivalyt, a szőke-,
fecskehasú és vörös mangalicát, a fehér hortobágyi rackát, a magyar ludat, a magyar óriás nyulat,a kecskét, a juhot és a nyurgapontyot. Üröm az örömben, hogy Ausztria
már korábban elfogadtatta az Európai Unióval a fecskehasú mangalicát, mint osztrák unikumot. Őshonos lett továbbá a kutyák közül a kuvasz és a komondor. A beadványokat készítő doktor szívügyének tekinti a kérdést, nemcsak az őshonossá nyilvánítást, hanem ezeknek az állatfajoknak a megismertetését elsősorban a gyermekek körében. Ismerjék fel, melyik az erdélyi kopó vagy a magyar agár, amelyből sajnálatosan kevés példány születik ma már évente.
További kivonatok a következőről Az őshonos állatfajták, mint hungarikumok