33. tétel: Auchenorrhyncha,
Sternorrhyncha
Ordo: Auchenorrhyncha – Kabócák (30 000 faj)
Szipókájuk a poloskákéval szemben egészen hátul ered, egyes
esetekben csaknem az elülső lábak között. Szárnyaik egyformán hártyásak, néha
az első pár bőrszerűen megvastagodott. Nyugalomban többnyire háztetőszerűen
tartják a potroh felett. Repüléskor a szárnyak összekapcsolódnak és együtt
mozognak. Lábfejeik 3 ízűek. Kizárólag növényi nedvekkel táplálkoznak. Nemcsak
szívásukkal, hanem vírusok és egyéb kórokozók terjesztésével igen nagy károkat
okoznak.
nincs
toroklemezcsáp
2 ízű + csápostorlábfej
3 ízűszárny
egyneműtymbal
cibarium
szűrőkamra
SubO: Fulgoromorpha
A középtor két oldalán a szárnyak tövén kis kitinlemezek
(tegulák) találhatók. A homlok és a fejpajzs között varrat van. A csápok a
szemek alatt erednek. A fajok többsége trópusi elterjedésű.
F: Dictyopharidae - Bordásfejű kabócák
Fejük csőrszerű, a szemeken jóval túlnyúlik.
Sp.: Dictyophara
pannonica – Magyar bordásfejű kabóca
F: Delphacidae – Sarkantyúskabócák
2-8 mm nagyságú, zömök testalkatú rovarok. Harmadik
lábszáruk végén mozgatható levél, vagy árszerű sarkantyú van. A nőstények
között gyakori a rövidszárnyú alak.
Sp.: Stenocranus
minutus - Orsókabóca
SubO: Cicadomorpha
Tegulájuk hiányzik. A homlok és a fejpajzs között nincs
varrat. Rövid csápjaik a szemek mellett, a pofák környékén erednek. Kitűnő
ugrók és jó repülők.
Familia: Cicadidae -
Énekes kabócák
Nagytestű, 1-7 cm-es állatok. Első combjuk megvastagodott,
erős tüskével. Lárváik első lába ásóláb. Fejpajzsuk hólyagszerűen kidomborodó,
redőkkel és rovátkákkal díszített. Szárnyuk üvegszerűen átlátszó, színes
erezetű, általában a potrohon túlnyúlik.
A fajokat a hangjuk alapján is fel lehet ismerni. A hímek
hangadó szerve a potrohban található, a nőstények nem adnak hangot. Lárváik
földalatti gyökereket szívnak. Az imágók általában fákon, cserjéken élnek.
Sp.: Tibicina
haematodes - Óriás énekeskabóca
F: Membracidae - Púposkabócák
Fejlett előhátukon hátrafelé irányuló, hosszú nyúlvány ül.
Az előhátról további nyúlványok is eredhetnek. Kis és közepes termetűek. Trópusokon
elterjedtebbek.
Sp.: Centrotus
cornutus - Szarvas kabóca
F: Cercopidae - Tajtékoskabócák
1 cm körüliek. Harmadik lábszáruk henger alakú, rajta 1-3
tüske és a végén tüskekoszorú található. Első pár szárnyuk bőrszerű, gyakran
tarkán mintázott, hátsó szárnyuk hártyás.
A lárvák folyékony ürülékükből, viaszból levegővel felfújt
tajtékban („kakukknyál”) élnek. Ez megvédi őket a kiszáradástól és a
ragadozóktól is.
Sp.: Cercopis
sanguinolenta - Vérpettyes kabóca
F: Cicadellidae - Mezei kabócák
Kis termetűek. Testük karcsú, hátrafelé keskenyedő. Hátulsó
lábszáraik hosszúak, négyélűek és több sorban tüskék díszítik.
Lágyszárú növények, cserjék és fák szállítóedényeinek
nedveit szívogatják. Sokszor roppant egyedszámban szaporodnak el. Elsősorban
vírusterjesztésük által válhatnak kártevővé.
Sp.: Cicadella viridis
- Méregzöld kabóca
O.: Sternorrhyncha –
növénytetvek - lábfej 1-2 ízű
- szájszerv hátul ered
Apró termetű rovarok. Szipókájuk töve egész hátul, olykor
az elülső csípők között van, a szájszerv hátrafelé irányul. Csápjuk hosszú.
Mindkét pár szárnyuk egynemű, hártyás. Lábfejeik 1 vagy 2 ízűek. Kivétel nélkül
növényszívogatók. Ürülékük magas cukortartalmú „mézharmat”, amely más rovarokat
(hangyákat, méheket, darazsakat) vonz. Életciklusuk nagyon változatos,
előfordulhat szűznemzéses és kétivaros nemzedékek váltakozása és
gazdanövényváltás.
Subordo: Psyllina – levélbolhák
Kétízű lábfejeik két karomban végződnek. Fejüket egy középső
barázda két félre osztja. A szárnyakon erezet nélküli szegély nincs.
Barnás vagy zöldes színű állatok. Leveleken, virágokon,
fakérgen találhatók. Petéiket levelekbe, virágokba vagy ághasadékokba rakják.
Öt lárvaállapotukból csak az elsők mászkálnak szabadon. Az idősebbek járólábai
helyett kapaszkodólábak alakultak.
Sp.: Psylla pyrisuga -
Körte-levélbolha
Subordo: Aleyrodina - liszteskék
2
lábfejízviaszmirigyekredukált
szárnyerezet
So.: Aphidina - levéltetvek
szárnyas
és szárnyatlanürítőcső
lehetsokféle
szaporodásgazdaváltás
(heteroecious faj)nem
gazdaváltó: monoeciousholociklikus
(teljes) szaporodásanholociklikus
(szűznemző)XX
(nőstény) – XO (hím)
Ősanya (fundatrix): szárnyatlan, szűznemző nőstény. Az
áttelelő tojásból kel ki, a tavaszi nemzedéksor megindítója.
Ősanya leánynemzedékei (fundatrigen): szárnyatlan, később
szárnyas szűznemző nőstények. A szárnyasok elhagyják a fő gazdanövényt és
másodlagos gazdanövényekre emigrálnak.
Nyári gazdanövényen élő alakok (alienicolae): az előbbi
szárnyas emigránsok utódai. Szárnyas és szárnyatlan szűznemző nőstények.
Ivaros utódokat szülő nőstények: vagy csak ivaros nőstényt
szül (gynopar), amely visszatér a fő gazdanövényre, vagy csak hímeket szül
(andropar), amelyek szintén a téli gazdanövényre szállnak; vagy hímet és
nőstényt is szül (sexupar).
Szaporodásuk bonyolult szaporodásforgó, többszöri
alakváltozással és gazdacserével (heterogonia). Holociklikus (teljes)
szaporodásmenet esetén a szűznemzéses generációk kétivaros nemzedékkel
váltakoznak, anholociklus esetén csak szűznemzés fordul elő.
F: Aphididae - Valódi levéltetvek
Védekezésül a levéltetvek viasztartalmú váladékot
bocsátanak ki a viszonylag hosszú potrohcsöveikből. Sok fajuk mutualisztikus
kapcsolatban él hangyákkal.
F: Eriosomatidae -
Gubacstetvek
Potrohcsöveik kúposak vagy
hiányoznak. Potrohukon sokszor fehér viaszbevonat van. Az ivaros állatok
szájszervei csökevényesek. A növények föld feletti részein gubacsokat képeznek.
F: Adelgidae - Toboztetvek
Ürítőcsövük nincs. A szárnyatlan
ivaros formáknak van szipókájuk.
Kizárólag tűlevelű fák nedveit
szívogatják. Mindegyik faj fundatrix nemzedéke a lucfenyőn él és ott ananász
alakú gubacsokat hoz létre. Nőstényeik nem elevenszülők, hanem petéket tojnak.
Sp.: Sacchiphantes abietis - Lucfenyőtetű
F: Phylloxeridae - Törpetetvek
A legkisebb levéltetvek. Az
ivaros formák szárnyatlanok, szipókájuk, ürítőcsövük nincsen. Lomblevelű fákon
és szőlőféléken élnek.
Sp.: Viteus vitifolii - Szőlő-gyökértetű
Subordo: Coccina - Pajzstetvek
lábfej 1 ízűivari dimorfizmus
Magasfokú ivari kétalakúság
jellemzi őket. Lábfejeik egy ízből állnak, ezen egy karom ül. A hímek
normálisan szelvényezettek, többnyire szárnyasok. Hátsó szárnyuk csak
jelentéktelen lebeny. Rövid ideig élnek, szájszerveik csökevényesek. A
nőstények neoténiás lárvák, igen leegyszerűsödött alakkal. Szárnyuk nincs.
Pikkely- vagy fedőszerű pajzsot választanak el védelmül. Alig, vagy egyáltalán
nem változtatják helyüket, csápjaik és lábaik is visszafejlődtek.
F: Ortheziidae -
Lemezes-pajzstetvek
Testüket viaszlemezek fedik,
pajzsuk nincs. A csápok és a végtagok hosszúak.
Sp.: Orthezia urticae – Csalánpajzstetű
F: Diaspididae -
Kagylós-pajzstetvek
Csápjaik csökevényesek. A hím
potrohvégén nincs viaszfonal, szárnya néha csökevényes. A nőstény utolsó
potrohszelvényei farpajzzsá forrtak össze. A potrohmirigyek selyemszerű
váladékából az
állat nagy pajzsszerű tokot formál.
Sp.: Quadraspidiotus perniciosus - Kaliforniai pajzstetű
További kivonatok a következőről Órai jegyzet 14.-Állatrendszertan - Auchenorrhyncha, Stenorrhyncha