Az elektromágneses hullámpolarizációt az elektromos komponensének iránya határozza meg. Két fő polarizációs módot különböztetünk
meg: lineáris polarizációtelliptikus (kör alakú) polarizációtAz elliptikus
polarizáció esetében az elektromos komponens iránya körmozgást végez. Ez iránya szerint beszélünk jobbra v. balra forgó kör-polarizációról.Az RH tartományban az elliptikus polarizációnak alig van jelentősége. Az igen nagy frekvenciák tartományában azonban fokozódó mértékben alkalmazzák, különösen az űrkutatás területén (pl. radioaszronomia).A lineáris polarizáció esetében az elektromos erővonalak egyenesen futnak és a földfelszínhez képest egy bizonyos irányt vesznek fel. Ez irányuk szerint megkülönböztetünk horizontális (vagyis vízszintes) polarizációt; itt az elektromos erővonalak a földfelszínnel párhuzamosan, és vertikális (vagyis függőleges) polarizációt; itt az elektromos erővonalak a földfelszínre merőlegesek.Az ionoszféra egyenlőtlenségei miatt a rövidhullámú tartományban igen gyakori a polarizáció váltás-változás. Ennek következtében a létrejövő fadding-jelenséget polarizációs faddingnek nevezzük. A terjedés útjában levő akadályok szintén polarizáció-módosuláshoz vezethetnek.A
vízszintesen felépített antennák ált. vízszintesen polarizált hullámokat sugároznak, a függőlegesen felépített antennák pedig ált. függőlegesen polarizált hullámokat. Bizonyos antenna típusoknál a polarizáció az antenna felépítéséből, irányából nem ismerhető fel azonnal, (pl. résantenna) illetve az elliptikus polarizáció meghatározásához szintén nincsenek egyszerű, általános érvényű szabályok.