Az Ingyenenergia-gépek működésének fizikai magyarázata
Az Ingyenenergia-eszközök működéséről sok elképzelés létezik,
ezek között vannak tudományosan jobban, illetve kevésbé megalapozottak, de az igazi ellenkezést egy tévhit váltja ki, mely szerint az Ingyenenergia-gép állítólag energiát hoz létre a semmiből.
A gépek működésének jobb megértéséhez fontos tudnunk, hogy az anyag tágabb értelmezésben
energia (ezt támasztja alá a tömeg-energia ekvivalencia képlet, amely Einsteintől származik), tehát a valóságban az energiák átalakulása egyik állapotból a másikba alakulása játszódik le.
Bár ma is ismert tény, hogy a környezetünkben mindent energia vesz körül, de az anyagot és az energiát gyakran két teljesen különböző módon modellezzük, pedig figyelembe kellene vennünk, hogy ezen két dolog lényegében csak ugyanannak a dolognak más és más megvalósulási formája.
Egy vízerőműnél például a víznek a mozgási energiáját használjuk fel, de jóval kevesebb energiát fektetünk be a gátak, zsilipek, stb. mozgatására, mint amennyi energiát kinyerünk elektromos energia formájában, a vízerőmű tehát Ingyenenergia-gép, ugyanakkor nem sérti a jelenlegi elképzeléseket az energia természetéről.
Ha elfogadjuk azt az álláspontot, hogy egy mindent energia vesz körül, minket és a körülöttünk lévő anyagot egyaránt, akkor már világosan kitűnik, hogy elegendő megváltoztatni ezt az energiafolyamot, vagy annak mozgását, pl. valamilyen módon feltartóztatni, s az így keletkezett energia hasznosíthatóvá válik, mivel az egyensúly helyreállítására törekedve az energia több munkát végez, mint a befektetett energiamennyiség.
Ez nem jelentia azt, hogy a semmiből energiát állítunk elő, csak megcsapolunk egy olyan energiaforrást, ami ingyen a rendelkezésünkre áll.
Az Ingyenenergia kifejezésben szereplő "ingyen" szót tehát ilyen értelemben használuk.
Mivel azonban a rendszer kimenetén több energiát kapunk, mint amennyit befektettünk, ez a folyamat a beindítást követően teljesen ingyenesen, külső energiaforrás és beavatkozás nélkül is üzemeltethető, önmagát fenntartja.
Továbbra is igaz az, hogy a gátak, turbinák, stb. nem termelnek több energiát, mint amennyit befektettünk, hiszen a működésből adódó veszteségek miatt a rendszer kimenetén csak kevesebb energiát kaphatunk a befektetett energiánál, összhangban az energiamegmaradás törvényével.
Azt kell csak végiggondolnunk, hogy mi nem fektettünk be energiát ahhoz, hogy a víz mozgásba jöjjön.
Ha rendszernek csak a vízerőművet tekintjük, akkor a termodinamika első főtétele nem zárja ki, hogy egy rendszerből több energiát vegyünk ki, mint amennyit befektettünk (globálisan természetesen egyensúlyban lesz a befektetett és a kinyert energia, sőt ha a hasznos energiákat tekintjük, akkor a kimeneten mindenképpen veszteség keletkezik)
A termodinamika második főtétele a természetben spontán lejátszódó folyamatok irányára vonatkozik, a rendszer globálisan nézve (környezetével együtt tekintve) ezt a tételt sem sérti meg, csupán olyan energiát használunk fel, aminek a létrehozásában külső erők vettek részt (például a Nap). Ezen energia megcsapolása nem jelenti a második főtétel megsértését, hiszen globális szempontból valóban nem lehetséges 100 %-osnál jobb hatásfokú rendszer építése.
Továbbra is igaz, hogy nem lehet másodfajú örökmozgót építeni (ami a termodianmika második főtételét sértené), hiszen bármilyen energiaforrás felhasználása idővel a rendszer kopását, elhasználódását okozza.
Ezek figyelembevételével következzen Ingyenenergia-gép definíciója:
„Ingyenenergia-gépnek nevezünk minden olyan rendszert, mely a környezet energiáját úgy hasznosítja, hogy ezen energia vezérlése, irányítása a környezeti energiánál kevesebb energia befektetésével történik.”
Ennek lényege, hogy a megcsapolt (a környezetből származó) energia valamennyi részét a rendszer bemenetére vezetve a rendszer önfenntartóvá válik, tehát működéséhez a folyamat beindításához szükséges energián kívül nincs szükség külső energiaforrásra, a beindításhoz szükséges energiát pedig a rendszer a működése közben megtermeli számunkra, azt belőle visszanyerjük.