A taoizmus
A világ népei ősidők óta kutatják a lét nagy kérdéseit, magyarázatot keresve az élet értelmére, keletkezésre
és elmúlásra. Voltak vallási alapú magyarázatok - a Föld "teremtése", tudományos magyarázatok - ősrobbanás, és filozofikus megközelítések, mint például a Tao, miszerint minden öröktől fogva létezik és örökké létezni fog.
A világ
egy nagy, szüntelen körforgás.
A mai európai
ember számára, így számomra is az utóbbi, filozofikus indoklás a leginkább hihetetlen, hiszen elképzelni sem tudom, mit jelenthet öröktől fogva létezni. Épp emiatt a valószínűtlenség miatt kezdett foglalkoztatni ez a megközelítés. Kíváncsiságom hajtott, vajon meg tudnak-e győzni a téma kutatói és mesterei a taoizmus igazságáról. Érdeklődésemet másfelől egy remek könyv, a Micimackó és a
tao keltette fel a kínai filozófia iránt. Úgy véltem, ha olyan könnyed témával magyarázni lehet ezt a felfogást, mint egy mese és annak főhőse, akkor biztos nem is annyira megközelíthetetlen, mint eddig gondoltam.
Sok ezer évvel ezelőtt az ember összhangban élt a természet többi teremtményével. Annak a valaminek a segítségével, amit ma telepátiának nevezünk, el tudott beszélgetni az állatokkal, a növényekkel és az összes többi teremtménnyel. A Föld angyalaival és a természet szellemeivel megosztoztak a világ iránt érzett felelősségben. A Föld légköre egészen más volt, mint manapság. A növényzet dús volt, több
Volt a csapadék. Az ember diétás kosztot evett és nem kellett agyonhajszolnia magát. Az ember békességben élt önmagával és az összes többi teremtménnyel, akiket mestereinek és barátainak tekintett.
De az ember egója lassacskán dagadni kezdett és mindinkább önmagát helyezte előtérbe. Végül odáig jutott,
hogy magára maradt, és idegennek érezte magát a világban, nem volt többé boldog. Azzal kísérletezett hát, hogy egyedül csikarja ki a Föld jótéteményeit. A növények ettől lassacskán összeaszalódtak és elpusztultak. Megjelentek a sivatagok. Az ember élettartama is rövidebb lett, járványok ütötték fel a fejüket és egyre csak terjedtek. Egyre kevesebb lett az ehető növény, az ember elkezdte leöldösni és felfalni barátait, az állatokat. Azok egyre ijedősebbé váltak.
Ahogyan az ember mindinkább befolyásolta és bántalmazta a Földet, ahogyan a társadalma és lelkivilága kizárólagosan az emberi nemre szűkült, úgy lett egyre erőszakosabb a saját fajtájával is. Az emberek már egymást is öldösték és leigázták. Akik máshogyan néztek ki, másképp beszéltek és gondolkodtak, arra kényszeríttette, hogy hódoljanak meg neki. Sajnos ez még a mai, civilizáltnak nevezett társadalmunkban is megtalálható, az úgy nevezett fajgyűlölet.
Nagyon siralmassá vált az emberiség élete, ezért úgy két-háromezer évvel ezelőtt tökéletes lelkek születtek emberi alakban, és hirdetni kezdték azokat az igazságokat, amelyek már rég feledésbe merültek. De az emberiség akkorra már annyira megosztottá vált, és annyira érzéketlen lett a világegyetem törvényei iránt, hogy ezeket az igazságokat csak részben értette meg. Telt-múlt az idő és a tökéletes lelkek tanításait sorra megváltoztatták azok az emberi szervezetek, amelyek a nyomdokukba léptek. Valami azért a "különválás" előtti tudásból, hitből és gyakorlatból megmaradt. Tibetben a kommunista uralom kezdetéig a tibeti buddhizmus megőrizte az ősi utakat, valamint számos olyan titkot és gyakorlatot, amely évezredekkel megelőzte a buddhizmust. Ezek Japánban is fellelhetők a sintoizmus népi vallásának némely szertartásában. Kínában végigvonul a taoizmuson és mind a mai napig folytatódik.
A taoizmus története A kibontakozó Kínai Univerzalizmus keretében, ám önálló vallásként született meg az i.e. hatodik században. Mestere a legendás bölcs, Lao-ce volt. A tan legfontosabb összefoglalása pedig a "Tao te king" (Könyv a Világtörvényről és hatásáról) című munkában maradt az utókorra.
A gondolatrendszer középpontjában a Tao, a Világtörvény áll, ami minden létező ősoka. A taoizmus a hosszú élet filozófiája. A létezésnek egy útja, amely harmóniában van a Tao-val, amelynek lényege a természet munkálkodásában látható. Akár filozófiának nevezzük a taoizmust, akár vallásnak, akár egyiknek sem, egyetlen nyugati eszmével vagy filozófiával sem lehet összehasonlítani.
A taoizmust az egyén és a világ kapcsolata foglalkoztatja, a taoistákat főként a tudományok, a művészetek és a lelki élet érdeklik. Alapvető elveik a természetes egyszerűség, az erőlködés nélküli cselekvés és az együttérzés. Az ember feladata, hogy szemlélődő módon törekedjen a Tao befogadására, megértésére.
A "titkos"
taoista tanok vallássá szerveződése fokozatosan ment végbe. Az i.sz. második században taoista meseterek összeállították a Magasztos Béke szent könyvét (Taj-ping king), aminek alapján Csang Csiao megalapította a Magasztos Béke Tana nevű vallási mozgalmat, melynek hatalmas tömegek lettek követői. A vallássá alakulás következő állomásaként ez az irányzat egyesült az Öt Mérő Rizs Tana (Vu-tou-mi-tao) taoista irányzattal, amelyet a nagy taoista mágus, Csang Tao-ling alapított, és unokája Csang Lu, az Ég helytartója, a Mennyei mester (tien-si), a "taoista pápa" által lett egy hatalmas mozgalommá és vallási szervezetté.
A Mennyei mester "trónja" kétezer éven keresztül öröklődött át, s bár 1927-ben a kínai kommunisták alakulatai megpróbálták felszámolni a taoista vallást, s ki is szorították Kínából, de megszüntetni nem tudták. Az 1984-ben született 63. Mennyei mester 1949. decemberében Tajvan szigetére szökött, ahol kijelölte utódját, a 64. Mennyei mestert, aki a mai napig a taoista egyház feje.
További összefoglalók a következőről A taoizmus