A Sárkány Útja A taoizmust hagyományosan a Sárkány Útjának tartják - így a sárkány lett az átalakulás kínai
szimbólum. A taoizmus az átváltozás útja - az az út, amelyen haladva valamely dolog valami mássá változhat.
Az bizonyos,
hogy a taoistákat évszázadok óta a varázslókkal azonosítják nagyon gyakorlati formában, de mégiscsak varázslat. Két taoista átváltoztatás nagyon hasznosnak bizonyulhat bárki életében.
Az első a negatívum pozitívummá fordítása, a taoista harcművészet közismert elve. Minden felhasználható általa, ami csak az utunkba akad. Ha téglát vagdosnak valakihez, házat építhet belőle. Gyakran egyszerűen azzal is lehet változtatni valamilyen helyzeten, ha változtatunk a hozzáállásunkon. Ha feladjuk fontosságunk tudatának képzetét és arról való képzelgéseinket, hogy mi lehetne, akkor elősegítjük, hogy a dolgok olyanná váljanak, amilyenekre éppen szükségünk van. Ugyanilyen úton az
ember negatív jellemvonásai is átalakítható.
"
Cselekedjél a természet rendje szerint, sohase erőszakold a dolgokat, ne keresd a túlzott élvezeteket, lásd meg a nagyot a kicsiben, lásd meg a sokat a kevésben, a rosszat is jóval viszonozd"7
A második "varázslat" a pozitívum pozitívumot vonz. Ennek alapvető példája a taoista orvoslás alapelve, amely szerint az egészség titka az egészségben rejlik. Ezért a taoisták az egészség és a hosszú élet elvét tanulmányozzák, és ezzel együttműködve dolgoznak.
A gyermeki tisztaság Gyermekkorban bár "ügyefogyottak" vagyunk, de mindennek teljes tudatában örülünk a körülöttünk lévő világnak. Aztán kamaszkorban még mindig éppoly tehetetlenek vagyunk, de megpróbálunk végre függetlennek tűnni. Ha ebből a szakaszból is kinőttünk, felnőtté válunk. De a fejlődés legmagasabb foka nem a felnőtt ember. A ciklus végén ott áll a független, világos gondolkozású, mindent látó gyermek. Ennek a szintnek bölcsesség a neve. A bölcsek mindent tudó gyermekek. Agyukból kiürítenek minden megtanult kicsinységet, és megtöltik a nagy semmi bölcsességével, mely a Mindenség Útja.
Nem véletlen talán, hogy a kínai nyelvben használt -ce, azaz mester képző másik jelentése gyermek. Tehát a gyermeki gondolkodásúak válhatnak igazi mesterekké.
"
Akiben az erény teljessége van, hasonlatos az újszülött gyermekhez. A gyermek semmit sem tud a mérges kígyóról, sem a vadállatról, sem a ragadozó madárról. A gyermek nem ismeri a veszélyt. Csontjai gyengék, vágya erőtlen mégis erősen tud markolni. Egész nap kiabál, hangja mégsem rekedt, mert testében tökéletes a belső összhang. Aki az éggel való összhangzatot ismeri, az örökké él. Aki az örökkévalót megismeri, az bölcs. Aki magában az erényt gyarapítja, az boldog. Aki a szív vágyait a lelkierőnek aláveti, az erős. Ha a teremtmények kifejlődtek, akkor öregedni kezdenek. Az öregség már Tao nélkül való állapot. Ami Tao nélkül való, az közel van a véghez."8
Utóhang Az élet mesterei ismerik az Utat, hallgatnak a belső hangra, a bölcsesség és egyszerűég hangjára, mely ítél az okosság felett, és tudásban a tudás felett áll. Ez a hang nem csupán kevés kiválasztott ereje és magántulajdona - ez mindenkinek megadatott.
Bár a bevezetésben említettem, hogy a keleti gondolkodásmód meglehetősen távol áll a nyugati civilizációtól, megfigyelhető a taoizmus, illetve buddhizmus egyre nagyobb méretű térhódítása a robbanásszerűen iparosodó nyugati országokban is. Hogy ez mivel magyarázható? Most, amikor az ember már bármilyen anyagi dolgot megszerezhet magának, már az egész Földet az uralma alá vette, mégsem boldog. A napjai rohanásból, aggodalmaskodásból állnak, ha gazdag azért, ha kevésbé gazdag, akkor azért. Aki úgy érzi, hogy már semmilyen anyagi dolog nem teszi őt boldoggá, elgondolkozik rajta, hogy akkor vajon mi jelenheti az igazi boldogságot. Míg szegény az ember azt hiszi, ha mindene meglesz boldog is lesz, de ez nem így van. Talán éppen a nincstelenség, az egyszerűség boldogít. Ezt tanítja a taoizmus is. Ha már az anyagiasság "nem jött be" az embernek, reméli, hogy a másik végletben megtalálhatja a boldogságot, a teljes nyugalmat és a harmóniát.
" Az őszinte szó nem mindig kellemes. A kellemesen hangzó beszéd nem mindig őszinte. A Tao-t követő ember nem vitatkozik. Aki vitatkozik, az nem Tao-követő. A Tao-követő nem tudálékos. Aki tudálékos, az nem ismeri a Tao-t. A bölcs ember nem gyűjt kincseket. Minél többet tesz másokért, annál többje van neki. Minél többet ad másoknak, annál gazdagabb. Az ég törvénye az, hogy áld, anélkül, hogy ártana. A bölcs ember törvénye az, hogy a természet rendje szerint él és cselekszik."9